Szavak:
csillag, szombat, kedvenc, villanykörte, kiskutya
Történet:
“Ravaszabb, mint bármelyik macska és bölcsebb, mint az összes bagoly együttvéve.” A megoldás ott volt elrejtve a szavakban, mégsem jutott Szilárdka eszébe, amíg egy dombtetőn árválkodó odvas fához nem értek.
Marci a szurikáta számára ismeretlen nyelven szólt néhány szót, amire szinte azonnal meg is érkezett a válasz.
- Gyertek be! - az odú ajtaja kinyílt és két gomb nagyságú, villanykörte fényű szem pislogott a jövevényekre.
Szilárdka odahaza egy kissé mindig fenntartással kezelte a baglyokat, azonban ez a macskabagoly szeretettel fogadta őt, még meg is ölelte, ahogy legrégebbi barátját, Mosó Marcit. Néhány percig tartó nosztalgiát követően a mosómedve arca hirtelen komorrá vált. Barátai látták rajta, ezeréves súly nyomja a vállait.
- Édesapád itthon van? - Bagoly Bálint azonban megrázta a fejét.
- Három nappal ezelőtt megszülettek a farkaskölykök, és ismered őket… - Marci bólogatott, mire Bálint folytatta, ezúttal inkább Szilárdkához intézve a szavait, egyfajta magyarázatképpen: - Az a sok új kiskutya úgy csüng rajta, hogy csoda lesz, ha marad egyetlen ép tolla a kedvenc majdnem-nagybácsijuknak, mire elindul haza. De még néhány napig biztosan odún kívül lesz. - Visszafordult a mosómedvéhez: - Esetleg én tudok segíteni valamiben? Tudod, hogy bármit…
- Tudom, barátom - helyezte a vállára a kezét Marci. - Tudom. És attól tartok, kénytelen leszek belerángatni ebbe téged is.
- Hallgatlak.
Marci, aki mindeddig vehemensen vetette bele magát mindenbe, mintha most először torpant volna meg. Szilárdkát ez a felfedezés cseppet sem nyugtatta meg, s elnézve Bálintot, hasonlóképpen érezhetett ő is.
- Meg kell találnom a Csillagot.
Szilárdka szkeptikusan pislogott Marcira, Bálint szemeiben azonban egészen mást vélt felfedezni.
- Csak nem…? - a bagoly szavak nélkül is megértette a habozását. Szilárdka azt kívánta, ne legyen igaza Bálintnak, akármire is gondolhatott.
- Tudnom kell, hol rejtőzik.
Szilárdkát a hideg is kirázta ezektől a szavaktól, és még inkább attól, ahogy kiejtette őket Marci.
- Az óta a szombat óta senki sem látta.
- De te tudod, hol van, jól gondolom? Tudod, hogy nem kérném, ha nem lenne életbevágóan fontos. A Csillagnak vissza kell térnie! Itt az idő!
Vége a kilencedik résznek...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.