Szavak:
síkság; szurok/korom-fekete; emlékeztetni; kehely; fűszál
Történet:
Ahogy haladt előre, a síkságban egyre több, kisebb-nagyobb homokbuckát látott. Alig néhány fűszál nőtt körülöttük, azok mégis akkorák voltak, hogy a királyfit is elbújtatták volna az árnyékukban. Ebben az országban még az égbolt is sokkal sötétebb volt, és sokkal kevesebb csillag világította meg, s Pehelynek nagyon kellett koncentrálnia, hogy a saját lelkébe ne engedje bekúszni ezt a koromfeketeséget. Minden apró fűszál, amit maga mögött hagyott az elmúlt órákban, honvággyal töltötte el a szívét. Ugyanakkor minden egyes lépése, amivel távolabb került az otthonától, közelebb vitte Pilléhez.
- Emlékeztess rá, miért is tesszük ezt! – morgott az egyik apró hangya a másiknak.
- Ez nagyon egyszerű. Hogy Vazul vezér feleségül vegye Pille hercegnőt, és így ő legyen Lepkeország királya. Most pedig menj, és itasd meg a foglyunkat!
A kis hangya úgy tett, ahogy az elöljárója utasította. Nem tudhatta egyikük sem, hogy Pille hercegnő tisztán hallotta minden egyes szavukat.
A hangya egy aranykelyhet nyújtott át a lepkehercegnőnek. Pille úgy tett, mintha kiinná a kehely tartalmát, azonban, mivel félt, hogy esetleg meg akarják mérgezni az elméjét, amikor nem figyeltek az őrök, kiöntötte a vizet maga mellé.
Vége az második résznek...
3. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/03/03/pehely_pille_3_hun
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.