Szilárdka, a szurikáta & Mosó Marci meséje 8. rész

Szavak:

rab, voks, sóvárgás, macska, gitár

Történet:

Remény, sóvárgás, ábránd.

Kanga, a nyuszi képes lett volna órákra kizárni a külvilágot és a körülöttük lévőket. Szilárdka egy-egy pillanatra elkapta a tekintetét, újra és újra rácsodálkozva Paprika leplezetlen rajongására Mosó Marci iránt, de még inkább arra, közös barátjuk mennyire nem figyelt fel még erre. Vajon, mi lesz velük, amikor ennek az egésznek vége lesz? Egyáltalán: milyen véget érhet ez - egyre inkább úgy tűnt a szurikáta számára - az egész erdőt felölelő mozgalom?

 - Jól beszélsz, Márton - kapta fel a fejét a társaság Páncélos bácsi hangjára. - De attól tartok, kevesek vagyunk mi ehhez az erdőmegváltó elképzeléshez.

 - Nem fog sikerülni, nem fog sikerülni - visszhangozta a mellette helyet foglaló szarka. 

 - Az optimizmusa olyan fénylő, akár a fekete éjszaka - hadarta suttogva Ricsi Szilárdkának. 

Mosó Marci azonban, a borúlátó megjegyzés dacára bizakodóbb volt, mint valaha.  

 - Mint azt néhányan tudjátok - vette vissza a szót, lassan sétálgatni kezdve a társaság tagjai között. Szilárdka vállára tette a kezét. -... nemrégiben szurikáta barátommal fülön csípett minket a krucifix. Óvatlan voltam - vallotta be töredelmesen.

 - Nem a te hibád volt! - igyezekett pajzsként közé és a lelkifurdalása közé állni Szilárdka, azonban egy rossz érzés kezdett el átsuhanni a gerincén: bármit mondana, kevés lenne. 

 - Dehogyisnem! - legyintett Marci. - De most nem ez a lényeg. A börtönben volt időm gondolkodni, és megfogalmazódott bennem egy gondolat, ami kellően erős elhatározássá érett az eltelt órákkal. - Végighordta tekintetét az összegyűlteken, leplezetlenül azt várva, minden szem rá szegeződjön. - Én nem akarok rab lenni az otthonomban. - Szavait pár pillanatig síri csend fogadta. - És ti? - kérdezett végül vissza. 

Határozott “nem” volt a válasz, ami körbevette a kis mosómedvét, s ez a szívet melengető érzés puha takaróként simogatta a bundáját. 

Szilárdka és Kanga azonban észrevette feszengését. 

 - És mégis hogy a viharvert odúba akarod ezt kivitelezni? - csattant fel egy idősebb mókus Ricsi mellől, akinek Szilárdka elfelejtette a nevét. 

 - Egy beépített ügynökkel. Hát nem értitek? Belülről bomlaszthatjuk szét ezt a velejéig romlott hatalmat!

 - Nero karjai közé küldenéd egyikünket? - hüledezett az öreg mókus. Minden szem Marcira szegeződött, lélegzetvisszafojtva várták a választ. 

 - Nem lesz rá szükség.

Amikor ilyen elszánt arcot vágott, az őt régebb óta ismerők már tisztában voltak vele: a terv már összeállt a fejében. 

Miközben magukban és néhányan halkan egymás közt találgatták, hogyan értette ezt a mozgalom vezéralakja, Mosó Marci kissé eltávolodott tőlük, kitárva búvóhelyük ajtaját. 

Odakint a Nap már magasan járt az égen, és a váratlan mozdulat többeket pár pillanatnyi vakságra ítélt. 

Az ajtó túlsó oldaláról két bátortalan mancs lépkedett befelé. 

 - Mindenki, bemutatom Emmát. Ő segített megszöknöm a börtönből.

Döbbent csend fogadta a szavait, az új jövevényt nem különben, amit végül az ingerült mókus felkiáltása tört ketté, maga után vonzva sokuk hasonló felháborodását.

 - Hiszen ez egy menyét!

Az állatseregleten végigsöpört az undor, az utálat, az idegesség. Csupa-csupa olyan érzések, amik egyazon tőről fakadtak: az ismeretlentől való félelemből. Marcit elborzasztotta a szembesülés barátai előtte mindezidáig rejtett, tiszta szívükből fakadó gyűlöletével.  

 Szilárdka egészen addig nem értette, mi történik, amíg Kanga fel nem világosította: a menyétek és a krucifix szövetségének okán több mókus vált odútlanná az elmúlt évszakokban. Ricsi is egyik fától a másikig ugrálva igyekezett kihúzni az előző esztendő hűvösebb hónapjait, általában tollas barátainál. Kanga szavai hallatán a kis szurikáta szemei előtt megjelent egy kép az ágról ágra szökellő Ricsi mókusról; s ha ez a vizualizációja egy film lett volna, sem hallotta volna tisztábban a magányos gitár húrjainak szívbemarkoló sírását a fejében. 

Emmára nézett és sajnálata valószínűleg kiülhetett az arcára is, mert a mosómedve tenyerét érezte meg a vállán. 

 - Marci… - Ricsi mindezidáig nem szólalt meg, nem is nagyon tudott volna olyat mondani, amit előtte már nem mondtak el erőteljesen, cseppet sem visszafogva magukat a barátai. Csalódottság ült a szemeiben, azonban még most sem volt képes felemelni a hangját vele szemben. Szinte szétfeszítette a lojalitás és az átélt keserű tapasztalat közti ide-oda cikázás. Legszívesebben kifutott volna a világból. Végül egyik lépés követte a másikat, egyre távolodott mindenkitől, az ajtó felé véve az irányt. 

Marci egyfelől szeretett volna utánamenni. Másrészt pontosan tudta, mihelyst kiteszi a lábát a rejtekhelyükről, a menyétlány percei meg lesznek számlálva. 

Ricsi után végül az idősebb mókus is megindult kifelé.

 - Voks’! Várj! - szólt utána könyörgőn Marci, de ő rá sem hederített. 

 - Úgy tűnik, már meghoztad a döntésed, mielőtt megosztottad volna velünk az aggályaidat. Már, amennyiben voltak… - jelentette ki Páncélos bácsi. Az öreg teknős eddig csak passzív szemlélője volt az eseményeknek. 

Szilárdka önmagát is meglepve, felpattant az asztal tetejére, pulpitusnak használva onnan nézett egyik állatkáról a másikra. 

 - Barátaim! Erdőtársak! - minden szem rá szegeződött, ami most furcsa módon, adrenalinnal töltötte el. - Egyszer a legbölcsebb barátom azt mondta nekem: a gyűlölet a meg nem értés legelfogadhatatlanabb formája. Őszinte leszek veletek: nem értettem e szavak jelentését. Egészen mostanáig. Ha azért gyűlölitek és közösítitek ki ezt a lányt, mert menyét, akkor hadd meséljek el nektek valamit. Szurikáta vagyok. Tudtommal egyikőtök sem látott még hozzám hasonlót. Ezzel Marci is így volt. És ennek ellenére, azonnal a barátjává fogadott. Pedig semmit nem tudott rólam. A magam részéről úgy vélem, ha ő ad egy esélyt ennek a tervnek, azt teljes mértékben támogatom. Mert ebben az erdőben Családra leltem, és benne - nézett a mosómedvére - egy testvérre. - Amint összenéztek, mosolyogva konstatálta Márton tekintetében a meghatottságot.

Elsőként egy aprócska süni kezdett tapsolni. A hangját valójában elég ritkán hallatta, mivel Kangához hasonlatosan rendkívül félénk volt és ezért a háttérben segítette a mozgalmat. Most viszont, fellelkesülve a szurikáta buzdító szavaitól, ritmusosan csapta össze a tenyerét, amíg végül egyre többen csatlakoztak hozzá. 

Ricsi falfehér ábrázattal bukkant fel ismét az ajtóban. 

 - Marci… Szörnyű dolog történt - a kis mókus úgy nézett ki, mint aki kísértetet látott. Mindannyiukat kirázta a hideg, és előmerészkedve a rejtekhelyről sem könnyebbültek meg egy cseppet sem. Sőt!

 - Ez meg hogyan történhetett? - kérdezte lassan Páncélos bácsi. 

 - Mégis, ki képes ilyen szörnyűségre? - suttogta a süni, holott mindegyikük pontosan tudta a választ.

 - Látni sem bírom - takarta el a szemeit hosszú füleivel Kanga, de így is kövér könnycseppek csiklandozták az arcát. 

Szilárdka szíve is belesajdult a látványba, akárcsak a többieké. Marci egy lassú, bizonytalan lépést tett előre, majd, amikor megérezte Kanga reszkető kezecskéjét a tenyerébe csusszanni, erősen megszorította. A nyuszi lelkéből és az iránta való törhetetlen hűségből akart erőt meríteni a folytatáshoz. 

 - Most mi lesz velünk, Marci? - Kanga hangja reszketett. - Hová mehetünk… ezek után?

A mosómedve torka kiszáradt. Életében először nem bírt gondolkodni. Csak kérdései voltak, amik egyre csak újabbakhoz vezettek, azonban válasz egyikre sem érkezett. 

Szénfekete, korhadt ágak hevertek mindenütt, amíg a szemeik elláttak. A távolban felszálló füst emlékeztette őket arra, a megpróbáltatásaiknak még koránt sincs vége. Bokáig jártak a hamuban, ott, ahol néhány órája még az erdő egyik legsűrűbben lakott területe állt. A magasban néhány madár körözött, hangos jajveszékeléssel adva a tudtukra Nero üzenetét: így jár mindenki, aki nem fogadja el őt az erdő teljhatalmú urának. 

 - Minket büntetnek, de mindannyian tudjuk, az üzenet valójában Neked szól - lépett Marcihoz Voksakovics Móric, az öreg mókus. Ezúttal azonban nem támadásnak szánta szavait, pusztán egyszerű kikövetkeztetésnek. A mosómedve továbbra sem bírt megszólalni. Egyfajta sokkos állapotba került a történtektől, amivel, anélkül, hogy felfoghatta volna, képes volt újra összekovácsolni a csapatát. 

 - Legjobb lesz, ha visszamegyek - ridegnek ható kijelentésével Emma hívta fel magára - ismételten - a többiek figyelmét.

Páncélos bácsi lépett oda hozzá. Már épp nyitotta a száját, amikor Mosó Marci váratlanul megszólalt, ellentmondást nem tűrő hangon:

 - Nem! 

 - Mondtál valamit?

 - A történtek után… ha most visszamész, akár a célkeresztet is a mellkasodra festheted. 

 - Fogalmuk sincs arról, milyen szerepet játszottam a szökésedben - érvelt halkan Emma.

 - Ne legyél már ennyire naiv! - Marci, úgy tűnt, végre megtalálta a hangerejét, szavai visszhangoztak az egykori erdő helyén. Senki, még Kanga sem látta őt korábban ilyennek. 

 - Most nincs időnk marakodni! - figyelmeztette őket Páncélos bácsi. 

 - Igaz. A legfontosabb most, hogy biztonságban legyetek - nézett körül Marci.

 - De hol? Hová mehetnénk ezek után? - tette fel újra a kérdését Kanga. 

 - BenJoe! - kiáltott fel lelkesebben, mint tervezte a mozgalom vezéralakja. 

 - Most akarsz nekiállni zenélni? - kerekedtek ki a kis szurikáta szemei. Marci megrázta a fejét.

 - Dehogy! Csiga Ben és Csiga Joe bárja a peremvidéken. Évek óta semleges terület… legalábbis a krucifix szerint - kacsintott Emmára. 

 - Akkor mire várunk még? - dobbantott fürgén a lábával Kanga. - Irány a bár!

Páncélos bácsi volt a sereghajtó, és állatka legyen a talpán, aki képes volt gyorsabban haladni Ricsinél, a mókusnál. Marci azonban nem mozdult, csak Kanga keze után nyúlt, amikor a nyuszi is elindult volna. Megígértette vele, hogy bármi történik, vigyázni fog Emmára, a menyétlánytól pedig a következő szavakkal vett ideiglenes búcsút: “Paprika a legjobb! Vele biztonságban leszel.”

 - Mi a terved? - nézett lelki testvérére Szilárdka.

 - Meglátogatunk valakit - indult el újult erővel a csapattal ellentétes irányba Marci.

 - Kit? - a szurikátának kényelmetlen volt, hogy mindent harapófogóval kellett kihúzni a mosómedvéből.

 - Azt, aki ravaszabb, mint bármelyik macska és bölcsebb, mint az összes bagoly együttvéve...

Vége a nyolcadik résznek...