Frog of the Dance - Az eskütétel

Szavak:

pedagógus, szemüveg, gonosz, kabát, anyu

Történet:

 - Anyu! Cammoginál leszek az iskolában! - csapta be maga után a házuk ajtaját Bendegúz. 

Alig fél óra telt el azóta, hogy Békuci bácsi kézhez kapta Zohorál levelét. Ez alatt az idő alatt a Brekegő főnöke megígértette a fiatalokkal, senkinek egy szóval sem említik a történteket. 

Az esküt Cammogi meglehetősen sajátosan értelmezhette, ha első útja legjobb barátjához vezetett. Erre Tulipán hívta fel a figyelmét, mire egy döbbent szempár sűrű pislogása volt a reakció.

 - Én mindig betartom a szavamat - jelentette ki egyszerűen. 

 - Akkor mégis mit keresünk mi itt… Oh, helló Bendegúz! - Tulipán hangszíne magasra szökött, szemeit tágra nyitotta. Lerítt róla, túlzásba viszi a meglepettséget. Széles mosollyal nyújtotta jobbját a döbbent kis béka felé. - Tulipán vagyok. 

Bendegúz röviden megköszörülte a torkát, végigsimított vadonatúj királykék kabátkáján, miközben visszafojtott egy cifra szitkot, szembesülve a leány jelenlétével. Abban reménykedett, a régi, szép idők emlékére kettesben keveredhetnek újabb kalandokba. 

Az idő megszépítette első találkozását Bellával, a fekete kölyökgólyával. Titkon arra számított, s talán reménykedett is benne, ismét szerencséjük lesz hozzá. Sőt, mi több! Egy komplett vallomással is készült barátjának: talán a “szárnyas veszedelem” mégsem annyira gonosz, mint azt korábban hitte. 

Azonban bátorsága azonnal elpárolgott a felé nyújtott jobb láttán. Legszívesebben felsikoltott volna, visszaszaladt volna a házba, és elbújt volna a szobájában. Cammogi Békuci a lelki szemei előtt szinte látta Bendegúz apukáját, amint az újságja olvasásából felpillant egy rövid időre, szemüvege mögül követi fiát a tekintetével, majd összenéz a feleségével, vállat von és olvas tovább. 

 - Remek! - csapta össze a tenyerét lelkesen a pedagógus. - Akár indulhatunk is?

 - Hová? - kérdezték egyszerre Bendegúz és Tulipán. Cammogi elnevette magát. 

 - Új kalandra. 

A sejtelmes válasz Bendegúzból korábban nem tapasztalt kalandvágyat ébresztett. Lelkesen indult el automatikusan a Brekken Bridge irányába. Tulipán azonban megragadta Cammogi karját.

 - Mégis hogy a békába tudod így betartani az ígéreted? - suttogását Bendegúz már nem hallhatta, mégis feszülten figyelte egyre távolodó alakját. 

 - Ha elárulnám neki az igazat, bepánikolna. Ahogy mindenki más a mocsárban. - Tulipán úgy érezte, kezd összeállni előtte a kép.

 - Játékból sem fog a varangyosbékák földjére merészkedni. Azok alapján, amit eddig meséltél róla.

 - Nyugi! Van egy tervem - kacsintott a lányra Cammogi s erejét véve a további faggatózásnak, Bendegúz után eredt. Tulipánnak pedig nem volt más választása: követte és reménykedett benne, ép bőrrel megússzák ezt a kalandot.