Rim - Szúnyogként a hangyák között 2. rész

Szavak:

ostoba; ráncolni (homlokot); lehetőség valamire; bagoly; konditerem

Történet:

   Épp egy mocsár felett szállt. Utálta volna összesározni új túrabakancsait, és mivel szárnyacskáiban még nem bízott eléggé, inkább az alacsonyan repülés mellett döntött, egészen addig, míg észre nem vette a mocsárban partizó békaseregletet. Veszély ide vagy oda, azt el kellett ismernie, jó ízlésük volt a zene terén.

Ijedten szárnyalt még magasabbra, amikor megérezte magán az egyik béka tekintetét. Nyilvánvalóan lakmározási lehetőséget látott benne, és nem közös jövőjük első pusziját kívánta megadni Rimnek.

A kis szúnyog valószínűleg túlságosan hirtelen nézhetett túl mélyre, mert egyszeriben megszédült. A minden bizonnyal éhes levelibéka pedig odalent várt rá, hogy jóllakhasson vele. Mintha egy olyan aprócska jószággal, mint Rim, egyáltalán bármelyik béka jóllakhatna!

A békák között csetepaté támadt, Rim pedig megnyugodva ébredt rá a tényre: nem ő az okozója. De az a kövér példány továbbra is szemmel tartotta, s amerre repült Rim a levegőben, arra követte őt ugrándozva a földön.

   - Azt a kénköves pókhálóját! Hát sehogy sem tudlak lerázni? – csattant fel egyszerre dühösen és kétségbeesetten. Apró szárnyacskái sem bírták már sokáig a repülést, s ahogy ez tudatosult benne, úgy nőtt egyre inkább a félelem a szívében.

A váratlan záporeső így az életét mentette meg. Csupán arra kellett figyelnie, nehogy eltalálja valamelyik égből lepottyanó óriási esőcsepp. Összeszedte még megmaradt erejét, és amilyen gyorsan csak tudott, a legközelebbi fán keresett menedéket. Ide már nem jön utána az a nagy béka!

Elégedetten megigazította feketekeretes szemüvegét. Most végre biztonságban volt. Egyelőre...

   - Hu-hú! Jó kis kalamajka, nemde? – hallotta meg maga mögött a nyugodt, mély hangot. Ijedten fordult meg, és apró termetét most még inkább törékenynek érezte a fölé magasodó, zömök, hozzá képest óriási madárnak köszönhetően. – Nem kell félned tőlem, kis barátom. Én nem táplálkozom szúnyogokkal. 

Rim kikerekedett szemekkel bámult rá. Még mindig nem nyugodott meg teljesen, de legalább a hangját már megtalálta.

   - Honnan tudod, hogy mi vagyok? És ki vagy te? És miért kellene hinnem neked? – maga sem tudta, miért, talán valami ösztönszerű cselekedet volt felvennie azt a pozitúrát, ami a családjában mindenkinek olyan jól ment. Csak neki nem. Ő nem volt birkózó. De nem volt annyira ostoba, hogy ezt ennek a tollasnak a csőrére kösse.

   - Bagoly vagyok. A nevem Oliver. Idefentről kémlelem az éjszakai erdőt, és mindent látok és hallok, ami odalenn történik. – Rim a homlokát kezdte ráncolni, és megigazította a szemüvegét. Még sosem látott baglyot, így kihasználva az alkalmat, jól megnézte magának Olivert.

   - Az apám... már mesélt rólatok... Egyszer – vallotta be bátortalanul. – A nagymami is éjszaka vadászott, akárcsak te – jegyezte meg inkább csak magának, mintsem új ismerősének.

Oliver épp nyitotta a csőrét, hogy részvétét fejezze ki a nagymami miatt, amikor a talajról furcsa hangzású vezényszavak hallatszottak fel a fára. A bagoly és a szúnyog érdeklődve figyelték a falevelek különös menetelését.

   - Hangyák – szólalt meg Oliver, amikor a menet élén felismerte Vazul vezért. – Biztos a gyűlésükre igyekeznek annyira.

   - A gyűlésükre? – kérdezett vissza Rim.

   - Igen. Nem messze innen van egy elhagyatott faviskó, azt használják a gyűléseikre. Konditeremnek hívják, még ha valójában nem is az. 

Rim ámuldozott Oliver tudásán és azon a rengeteg hangyán odalenn, ahogy a vezényszavak felhallatszanak hozzájuk, s fülecskéin át a szívéig hatolnak. Szinte itta magába a látványt: sok kis egyszerre lépkedő apróság, akik olyannyira hasonlítottak rá, mégis mások voltak. Nézte őket, és rendszert látott. Célt látott... Családot látott!

   - Ott akarok lenni köztük! – lelkesedett saját ötletétől. Bár számított rá, Oliverre nézve mégsem gúnyt látott. Inkább meglepettséget. - Gondolod, hogy van rá lehetőség? Csatlakozhatok hozzájuk? – majd lélegzet-visszafojtva várta Oliver válaszát.

Vége a második résznek...  

3. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/11/24/5szo1tortenet_rim3