Frog of the Dance - Az alku

Szavak:

zakuszka, vaskarika, idealista, üdítőital, gyógyul

Történet

 A nagy szárazság idején ...

A Vaskarika pavilonja éjszaka ijesztő látványt nyújtott azoknak a békáknak, akiknek szerencsétlenségükre sötétedés után arra vezetett az útjuk. Épelméjű mocsárlakó nem merészkedik oda önszántából. Így a kísértethistóriák kapóra jöttek Borisznak, aki karba tett kezekkel idegesen dobolt az ujjaival. Feszültsége és türelmetlensége az idő múlásával nőttön nőtt, olyannyira, hogy minden nyugalmára szükség volt, hogy ne roppantsa össze a magával hozott üdítőital már kiürített dobozát. 

Egy varangy jelent meg, a testén mindenfelé világos foltok szinte vakítottak a holdfényben. De Borisz nem ijedt meg tőle, épp ellenkezőleg...

- Késtél, Zakuszka! - suttogta idegesen. - Ha ez még egyszer előfordul, megmondhatod a főnöködnek, hogy nincs alku! - 

- Hátrébb a fogakkal, békuci! - hallatszott egy másik, Borisz számára eddig ismeretlen hang. - Ne feledd, hogy te kérted a mi segítségünket, és nem pedig fordítva!

- Én nem vagyok Békuci! - csattant fel sértődötten. - A Békucik tönkretették a mocsarat, a Brekegőről már nem is beszélve! Már akkor bosszút esküdtem ellenük, mikor még csak virágok borították a nagy almafákat. - emlékezett vissza.

- A kiutasítottaknak meggyőzőbb érv kell egy vérben forgó szempárnál és egy idealista mocsárképnél...

- Csatlakozni akarok hozzájuk! Hadd legyek a szemük és a fülük a mocsár ezen részén. - bukott ki Boriszból a gondolat, amin való morfondírozással az estét töltötte. - És amikor a tervem megvalósul, dúsgazdagok lesztek mindannyian. 

- És gondolom, most azt várod, hogy a puszta szavad elegendő legyen olyan profi osztagnak, mint a kiutasítottak, akkor nagyon erősen tévedsz. - szögezte le a tényeket az ismeretlen varangy. - De egy bizonyos négylevelűért cserébe lehet róla szó, hogy a kiutasítottak megfontolják az ajánlatodat... - a varangy nyeregben érezhette magát, és Borisz, ha csak önmagának is vallotta be, elismerte, teljes joggal. A Mágikus Négylevelű azonban nem olyasvalami, amit a levelibékák csak úgy osztogatnak, kiváltképp ősi ellenségeiknek, a varangyos békáknak nem! Borisznak ezt nem ártott volna komolyan átgondolnia. De a düh és keserűség már olyannyira elhatalmasodtak rajta, hogy kockáztatta a valódi kiutasítást a mocsár egész területéről. 

- Áll az alku. - nyújtott kezet az ismeretlen varangynak, aki, mielőtt elfogadta volna a felkínált jobbját, valami éles tárggyal (Borisz nem látta, mivel) felsértette a levelibéka tenyerét, majd a sajátját, és így fogtak kezet. Borisz hallott pletykákat erről a szövetséget megpecsételő módszerről, de álmában sem gondolta volna, hogy egy seb így tud fájni. Égett és sajgott, és minden erejére szükség volt, hogy ne kiáltson fel, mikor a varangy végül megszorította a sebesült kezét. 

- Legyél holnap éjjel ugyanitt! - adta ki az utasítást a varangy. - És ne nyafogj! Be fog gyógyulni. - azzal a két varangyos béka úgy eltűnt a sötét éjszakában, mintha ott sem lettek volna, magára hagyva Boriszt.