A Nő a házuk előtt állt és az egyre távolodó hajót figyelte. A kertből levendulák illatát fújta felé a hűvös szél, könnyeket csalva a szemébe. Együtt ültették őket, mielőtt hírét vették a háborúnak. A Férfinek végül el kellett mennie, hogy idegen földön harcoljon idegen elvekért, a Nő pedig maradt az otthonukban, a Smaragd-szigeten, körülvéve emlékekkel, amik örök időkre a Férfihoz kötötték. Kezét a hasán nyugtatta; még most is érezte az Ő simogatását. „Gyere vissza hozzánk épségben!”- suttogta újra a levendula illatú szélbe, ami belekapott a hajó vitorlájába. „Mi mindig egy család leszünk” – ismételgette szüntelen hol magában, hol fennhangon, párás tekintettel.
(2024. május 10.)
(a kép innen van)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.