Különleges Kötelék 1.

A készenléti kabin ajtaja halk pisszenéssel zárult be Trip mögött. Gondterhelt volt, és ezt T’Pol a kettejük közti köteléknek köszönhetően tudta, mielőtt a főgépész megszólalt volna - Biztos, hogy helyesen cselekszünk?

 - Nem tehettünk mást. - Mintha sokkal inkább önmagát akarná meggyőzni ezzel, merengett el Trip. 

A vulkáni az ablaknál állt, háttal a férfinek, aki most mögé lépett és gyengéden maga felé fordította őt, hogy a szemeibe nézhessen. 

 - Szeretném hinni, hogy igaza van, de… ő a kapitány. És a barátom.

 - Nagyon beteg, parancsnok. Ha még magánál lenne, talán hatnának rá az észérvek. A Csillagflotta és a Vulkáni Parancsnokság is egyetértett a döntésünkkel. 

 - Phlox dolgozik az ellenszeren? - mivel elég nyilvánvaló volt a helyeslő válasz, T’Pol arra a következtetésre jutott, Tripnek hallania is kell a tényeket, amik megerősítik szándékaik helyességéről. 

 - Természetesen. 

 - És talált már valamit?

 - Egyelőre nem. - Trip fájdalmasan felsóhajtott a keserű valóság hallatán. Szemeit összeszorítva fordított hátat a nőnek, majd járkálni kezdett a helyiségben. - De még csak két nap telt el - igyekezett biztatásnak szánni a szavait, a nyugalomnak mégis a leghalványabb szikráját akkor érezte Trip felől áradni, amikor egy egyszerű mozdulattal végigsimított a karján. 

 - Tudom, csak… - csuklott el egyszerre dühös és szomorú hangja. - Utálok tétlenkedni - azzal egy sóhajt követően kijelentette: - A gépházban leszek. Ha bármi…

 - Értesítem - bólintott T’Pol, mire egy nagyon halvány és fáradt mosoly volt a reakció. Néhány pillanat múlva a vulkáni magára maradt a gondolataival és elméleteivel. 

 - Phlox T’Polnak! 

 - Hallgatom, doktor.

 - Kérem, jöjjön a gyengélkedőre!

 - Indulok - s miután bontotta a kommunikációs csatornát, nagy léptekkel hagyta maga mögött a készenléti kabint. 

Nem egészen egy óra múlva, egy rendkívül érdekes beszélgetést követően, aminek során új dolgokat tudott meg a földi gyermekek számára olyannyira természetes mesékről és legendákról; T’Pol bebocsátást kért az Enterprise kommunikációs tisztjének szállására.

 - Elnézést a zavarásért - kezdte, amikor megpillantotta Hoshit egy egyszerű köntösben. Bizonyára már lefekvéshez készülődött. - Beszélnünk kell. 

 Hoshi Sato meglehetősen fáradt volt már az egész napos szolgálat után, s mivel az ő éjfekete szemei képtelenek voltak hazugságra, beléjük nézve T’Pol könnyedén kiolvasta: az ifjú zászlós a háta közepére sem kívánja ezt a beszélgetést. Viszont, mielőtt szavakká formálta volna gondolatait, a vulkáni megelőzte:

 - A kapitányról van szó. 

Hoshi arckifejezése megváltozott: beszédes szemei érdeklődéssel és reménnyel teltek meg, teljességgel háttérbe szorítva fizikai kimerültségét.

 - A doktor megtalálta az ellenszert? - lélegzetvisszafojtva várta a választ.

T’Pol egy pillanatig elmerengve tanulmányozta a zászlós arcán végbement változásokat, amik megerősítették néhány hete megfogalmazódott gyanúját. 

 - Mondhatni - biccentette oldalra a fejét. - De szükség van az Ön segítségére. 

Hoshi összezavarodott. Miben segíthetne ő, amiben az Enterprise sokat látott és tapasztalt denobulán orvosa nem tud? Egy röpke pillanatra felülkerekedett a romantikus énje, ami alig néhány éve volt az élete része, így még nem sikerült megtanulnia, hogyan tarthatná kordában. 

 - Milyen fajta segítségről van szó? Mert, mint azt tudja, a kötelező egészségügyi képzést leszámítva nincs sok közöm az orvosláshoz. Talán doktor Phlox Cutler zászlósnak nagyobb hasznát venné.

 - Meglehetősen logikátlan döntés lenne - vágott a szavába szokásos szenvtelenségével T’Pol. Úgy tűnik, nehezebb vallomásra bírni, mint gondoltam, futott át a fejében.

 - Akkor attól tartok, nem értem. 

T’Pol mély levegőt vett és lassan fújta ki. Bár sosem mondta ki nyíltan, mégis csodálta Hoshit lingvisztikai tudásáért és talpraesettségéért. Ennélfogva jobb szerette volna, ha ő maga jön rá, mit kellene tennie.

 - Ismeri Walter Elias Disney műveit, zászlós?

 - Persze. A Földön mindenki ismeri a híres Disney meséket. 

 - Akkor bizonyára hallotta már, hogy minden átok megtörhető. Csupán a megfelelő személy kell hozzá. - T’Polnak nem kellett csalódnia: Hoshinak minden az arcára volt írva. - Doktor Phlox kipróbált minden lehetőséget, tényleg mindent az elmúlt két nap során. Az Önök világában tudtommal létezik egy mondás: “Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen…”

 - ”... ami maradt, az az igazság” - fejezte be Sherlock Holmes híressé vált következtetését Hoshi. 

 - Pontosan. 

 - Nem értem, mire céloz ezzel - keményítette meg a vonásait az ázsiai nő. 

 - Erre most nincs időnk, zászlós - kegyetlenül hangzottak a szavai, pedig lelke rajta, nem akarta, mégis cselekvésre sarkallta az idő rohamos múlása. - Szereti Önt. 

 - Nem jobban, mint a legénység más tagját - erőltetett mosolyt az arcára Hoshi, mintha csak arról társalognának, milyen volt a keddi filmvetítés. 

 - Az elmúlt évek során volt időm megfigyelni az emberi viselkedést. 

 - Akkor téves következtetésre jutott.

 - Szerelmesek egymásba - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon T’Pol. Hiába halkította le a hangját, Hoshi füleiben olyan erőteljesen dübörögtek a szavak, mint egy klingon csatakiáltás.

 - Nem - rázta meg a fejét a zászlós.

 - Az elmúlt percekben az arca, a testtartása és a gesztusai is megváltoztak. A pupillái kitágultak, elpirult, nem képes a szemembe nézni. Amennyiben jól gondolom, hamarosan…

 - Elég! - kiáltotta el magát Hoshi tehetetlenségében. Feszülten gondolt bele abba: T’Pol kielemzi minden mozdulatát, minden szavát, olvas az arcáról. És szégyellte magát azért, amit ott találhat: egy egyszerű kis zászlós egyoldalú vonzalmát a kapitánya iránt. 

 - ... dühös lesz - fejezte be a gondolatmenetét a vulkáni. Ez nem csak kettejükről szól, mondta volna legszívesebben, helyette azonban kissé átfogalmazta magában a mondatot: - Az egész legénység sorsa függ az érzelmeiktől. 

 - Akkor mindannyian elvesztünk - jelentette ki keserűen Hoshi. - Ön is látta a kapitányt. Teljesen… megszállottja lett ezeknek a…

 - Szemfényvesztés áldozata. És Ön az egyetlen, aki megmentheti. 

 - És ha téved? - 

Először a tagadás, majd a düh, és most a kételkedés. Közeledünk a beismeréshez. 

Ezeknek az állomásoknak a felismerése visszajelzést adott T’Polnak: jó úton jár afelé, hogy az Enterprise megmeneküljön.

 - Nem tévedek. És ezt Ön is tudja - már épp készült magára hagyni Hoshit, amikor az interkomból recsegőn és kissé szaggatottan, de határozottan felismerhetően Jonathan Archer hangja töltötte be a kabin csendjét. 

 - Figyelem mindenkinek, itt a kapitány beszél. Vegyük üldözőbe az orion hajót! - 

T’Pol azonnal egy csatornát nyitott a híd felé: 

 - Parancs törölve. Mr. Mayweather, tartsuk az irányt!

 - Vettem. Tartom az irányt - jött a gyors visszajelzés. A vulkáni ezt követően Hoshihoz fordult, mielőtt magára hagyta volna:

 - A kabinjában van. Ne várjon sokáig! 

Vége az első résznek...