Frog of the Dance - Első lépések

Szavak:

cammogi, napsütés, alvás, piros, munka

Történet:

   A Brekegőben aznap este bemondták, a következő héten szokatlan időjárás várható: sok napsütés, helyenként egy-egy enyhe záporral. Azt, hogy ez mit jelent a mocsár lakóira nézve, nem tudhatták előre. Pedig, ha tudták volna, felkészülhettek volna arra a szárazságra, ami miatt zsúfolásig teltek Béka Béla wellness szállodái, és mindenkinek 200%-on kellett teljesítenie, ha tartani akarták a tempót. Már pedig a leveli békák nagyon is szorgos nép volt, amivel mindig büszkélkedtek is. Nem volt híresebb és szeretettebb szálló Béka Béláénál, ezt a Brekegőn is bemondták, és a Breki News is megírta.   

  Úgy három nappal a teltház okozta sikereket követően a Brekegőben gyűlést tartottak. Ennek a mocsárban egyébként is nagy hagyománya volt. Ez a gyűlés azonban picit más volt, mint az eddigiek. Cammogi Békuci kért szót, aki a Brekegő TV leendőbeli gazdája címet születése jogán birtokolta. Tehát azért lesz majd övé a teljes TV-állomás, mert jó családba született. Legalábbis édesapja rosszakarói ilyen gúnnyal gondoltak rá és erre a szörnyűséges igazságtalanságra. Egyesek – békák kisebb csoportja – már az ősellenségekkel szövetkeztek titokban, hogy majd a varangyos békák segítségével leváltsák a mocsár éléről az öreg Cammogit.

Az ifjú Cammogi Békuci megköszörülte a torkát, ami – bár a teremben visszhangzott, mégsem keltette fel a susmorgó dolgozók figyelmét. Hiába, Cammoginak nem megy úgy a figyelemfelkeltés, mint a felmenőinek.

-Barátaim! – hallatszott a jelenlegi főnök öblös, mély hangja, amire már a legtávolabb ülők is összerezzentek és feszült figyelemmel pislogtak hol apára, hol fiára. Még az ifjú Cammogi is megszeppent egy pillanatra. Ha apja tudná, miért is hívatta össze ezt a rendkívüli ülést, biztosan nem segített volna neki.

Aztán, miután leküzdötte a kiszáradt torka okozta problémát, belekezdett, s lassan a szívverése is kezdett visszatérni a normális ritmusába.

-Szeretnék nyitni egy szteppiskolát. – fejezte be kissé talán hosszúra nyúlt gondolatmenetét.

Kijelentését síri csend fogadta. A békák nem igazán tudták eldönteni, viccel vagy csak szimplán megbolondult. Még, hogy ők és a sztepp! Micsoda elképesztő ostobaság!

-Ennek elmentek otthonról. – súgtak össze a dolgozók, ki diszkréten, ki kevésbé törődve azzal, ki hallja és ki nem hallja a szóvá szőtt gondolataikat.

-Úgy hallottam, elrabolták a gólyák - szűrődött ki egyikük kósza gondolata.

-Csak meggondolták magukat és inkább nekik sem kellett. – folytatta egy másik.

-Ugyan már! – csattant fel Cammogi, mikor már kezdte megelégelni, hogy őrültnek nézik. Való igaz, ő volt az első béka, aki túlélt egy csapat gólyával való találkozást. Való igaz, hogy azok a szelíd, kedves gólyák nem akarták őt megenni. És valóban a lételemük volt a tánc. Abban a néhány hétben, amit a társaságukban töltött, pedig vele is megszeretették mind a zenét, mind pedig a táncot. Hiszen még ebben a kínos szituációban is legszívesebben táncra perdülne. Még dob sem kellene neki, majd dobolja ő maga a ritmust a lábaival, ahogy tanulta. Hát, miért olyan lehetetlenség, hogy átadja a többieknek is ezt a tudást, ezt a szenvedélyt?

Apjára nem mert ránézni, tudta, csak elbátortalanítaná. Helyette minden kósza gondolatát összeszedte:

-Sosem jutott eszetekbe, hogy a bőrünk miért zöld? Miért nem például piros, vagy lila?

-A nénikém Lilla. – kiáltotta Butuska, a kis lóti-futi.

-Nem Lilla, Butuska. Lila! – hangsúlyozta a különbséget.

-Oké, oké, értem. De mire akarsz kilyukadni, Cammogi? – a békuci pedig már nyitotta is a száját, hogy picit másképp fejtse ki az elképzelését – hátha úgy majd Butuska is megérti, mikor ismételten megszólalt apja öblös, mély hangja. Először a beszéde óta.

-Ebből elég! – Cammogi pár percre megijedt tőle, ám mikor az apja mindenkit visszaparancsolt dolgozni, és kettesben maradtak, a zene és a tánc puszta emléke annyi erővel töltötte el őt, amennyi elegendő volt az elkövetkezendő beszélgetésükhöz.

-Észnél vagy, fiacskám? – kezdte az öreg, majd visszább vette a hangerejét, mikor rájött: a Brekegő TV stúdió falai nem minden esetben hangszigeteltek. A főnök pedig rendkívül ügyelt higgadtságának megőrzésére, mondhatni a látszatra a beosztottjai előtt. Avagy egyszerűen csak rájött, hogy ezzel a stílussal nem fogja tudni meggyőzni a fiát az igazáról.

-Gyere velem!

-Mi ez a hely? – Cammogi csak ámult és bámult. A falon ismeretlen békákat ábrázoló festmények függtek, mindegyiknek a nyakába ugyanolyan ékszer csüngött, amivel édesapja az imént feltárta előtte ezt a különös folyosót.

-Ez itt, fiam, az Ősök Csarnoka. Legalábbis egy része. Ide száműztük azokat, akik szégyent hoztak a leveli békák nemzetségére.

-Őt nem ismerem. – állt meg a legjobb állapotú festmény előtt az ifjú, aztán kénytelen – kelletlen halkan beismerte, valójában egyik őse sem ismerős számára.

-Ez nem csoda. – jelentette ki az apja. – Ez is a büntetésük része. – majd fia mellé állt, és a vállára tette a kezét. – Ő itt a testvérem. – Cammogi mintha a másodperc törtrészéig mosolyt látott volna átsuhanni az apja arcán, ami ahogy jött, úgy el is tűnt. – A Békahadtest tagja volt és a Brekken Bridge-en túl elragadta őt a Csőrös Veszedelem. Egy hónapig is távol volt, és mire megkerült, addigra megkergült. Alvás közben érte a halál, miután megpróbált a fején pörögni. Ő brekk-táncnak hívta. Az apám megparancsolta, hogy békuljak meg az elvesztésével. Soha többé nem beszéltünk róla. Mintha nem is létezett volna. –

Cammogi fülében még néhány percig visszhangoztak a szavak.

-Így, miután te is eltűntél, majd előkerültél, már sejtettem, hogy te is ugyanazt a halálos vírust kaptad el, mint a bátyám.

-Apa... – a békuci nem tudta pontosan, mit mondjon. Az elhangzottak alapján természetesen megértette édesapjának érveit a tánc ellen. De ő akkor sem adhatta fel az álmait... Megfogta apja kezét, majd megkérdezte: - Hogy hívták a testvéred?

-Kuruttynak. – hangzott a felelet.

S Cammogi lelki szemei előtt már látta szteppiskolája névtábláját: Kurutty bátyó lépései. Tudta, ez még nem lezárt téma kettejük között. Mert Cammogi a gólyáktól, akiket édesapja Csőrös Veszedelemként említett, nemcsak a tánc és a zene szeretetét kapta, hanem a türelem erényét is. Így, mikor az apja kijelentette, hogy „vár a munka, ideje indulni”, pontosan tisztában volt vele: egyszer majd vele együtt fogja létrehozni a Kurutty bátyó lépései szteppiskolát.