Szavak:
hangszer; meszelni; szteppelni; levelibéka; áradás
Történet:
A levelibékák mind összegyűltek a mocsár sűrűjében, hogy együtt ünnepelhessék meg a kulcskarika megtalálásának első évfordulóját. A zenészeket a békakirály udvari kamarása válogatta össze, csakúgy, mint a táncosokat, akik harmóniában a hangszerekkel ropták a hagyományos béka-szteppet, mindenki legnagyobb örömére. Egyesek lelkesen utánozták a híres Frog of the Dance csapatát, mialatt mások a bárpultként funkcionáló folyó partján beszélgettek.
Oscar szemeivel a szépséges Vanessát kereste, és egy seregnyi béka sem tarthatta volna vissza attól, hogy mellé lépjen és táncba kérje. Nemhogy szegény Doug, aki egy teljes hete rettegett az ünnepség kimenetelétől ismerve barátja vérmérsékletét! Idegeskedését az sem csillapította, amikor meghallotta az egyik szigorú, de igazságos biztonsági őr hangját, aki egy örökké balhézós békát nem tartott elég józannak ahhoz, hogy részt vehessen az összejövetelen.
- Fel leszel meszelve a falra, kispajtás! – figyelt fel egy másik irányból hasonlóképp ismerősen brekegő hangra Doug. Rosszat sejtett. A hang irányába fordulva Oscart pillantotta meg, aki egy ugrásnyira a táncosoktól keveredett végeláthatatlan vitába Bennie-vel, a békakirály unokaöccsével. Bennie a trón várományosa volt, rendkívüli módon kényes a külsejére. Így mikor Oscar a tánc hevében nem szánt szándékkal a lábára lépett, finoman szólva, nem vette jó néven. Oscar barátunk azonban nem olyan ebihalból lett hős levelibéka volt, aki csak úgy eltűri az ilyesmit. Hangos szócsatározásba kezdtek, majd ügyet sem vetve a bámészkodók egyre nagyobb csoportjára, összeverekedtek. A harc hevében pedig önkéntelen rongálásba kezdtek a mocsár egyre nagyobb területén.
Viszálykodásuknak csak egy katasztrófa vethetett véget, ami kisvártatva meg is érkezett. Égszakadással és földindulással, pánikot és sártengert hagyva maga mögött mindenütt. Ameddig a békaszem ellátott, egyre apróbb zöld foltocskákat temetett maga alá az esővíztől keletkezett iszap.
Oscar a nagy fejetlenségben imádott Vanessáját és legjobb barátját, Doug-ot kereste, de hiába. A furcsa áradás közben elveszthette az eszméletét, mert amikor végre magához tért, egy kis kerti tavacska vize csiklandozta a hátsó lábait, míg a mellsőket egy meleg, száraz kavicson pihentette. Sajgott a feje, mialatt próbált valamiféle ismerőst keresni a helyben, ahol magához tért. Megakadt a szeme egy ezüstösen csillogó fémen, nem messze, a fűben. Ha ezt otthon elmeséli!
Otthon, gondolta magában bánatosan, mialatt egyre közeledett ahhoz a fém valamihez. De hiszen ez… pont olyan, mint… a levelibékák nemzeti kincse! Csodálkozásában még a száját is elfelejtette becsukni.
Messziről idegen hangot hallott, így jobbnak látta, ha elrejtőzik.
- Frederick! Nem láttad a kulcskarikámat? Tudod, hogy az a szerencsehozó talizmánom! Nem hiszem el, hogy már megint elveszett! – a hang bosszús volt, mégsem ébresztett félelmet Oscarban. Csak mondta, mondta tovább, de Oscar füleiben egy szó visszhangzott még akkor is, amikor a hang tulajdonosa alig egy ugrásra megközelítette a rejtekhelyét. – Igazad volt. Megtaláltam! – derült fel az eddigi bosszankodó orgánum.
A bátor levelibéka végre rájött a titokra, amit már olyan rég kutatott. Kulcskarika.
Vége a második résznek...
3. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/03/24/oscar3-hun
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.