Frog of the Dance - A Brekken Bridge-en túl

Szavak:

olló, tulipán, nyomdagép, fenyő, békaságos

Történet:

Cammogi Békuci tisztában volt vele, találomra kiválasztani azt az egy békát, aki társ-tanár lehet mellette a Kurutty Bátyó Lépései Szteppiskolában, még a béketűrők kedélyeit is felkorbácsolná. Meghallgatásra azonban sem ideje, sem pedig energiája nem akadt a napi teendők mellett. Ördögi kör ez, gondolta lehangoltan egy őszi reggelen, mialatt lábacskái automatikusan vitték előre a Békuci laktól a szteppiskola felé. 

Persze, ha rendelkezne egy nyomdagéppel, akkor a felhívás szövegét elég volna egyszer leírnia, a többi sokszorosításával pedig akár Bendegúzt is megbízhatná... 

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, amiket a következő pillanatban éles ollóként nyisszantott ketté az elé táruló látvány: egy szivárvány landolt alig néhány ugrásra a Brekken Bridge-től. 

Bármelyik másik békát rettegéssel töltött volna el a lelkében fel-felpislákoló kíváncsiság gondolata, kivéve Cammogi Békucit. Akit már egyszer "elraboltak" a gólyák, az nem riad többé vissza semmitől, gondolta cinikusan.

Hirtelen ötlettől vezérelve, elhatározta, utánanéz. Még gyerekkorában olvasott a szivárvány utaztató tulajdonságáról, amely hitében Gedeon, a gólyák vezére is megerősítette őt. 

A Brekken Bridge-en átlépve már hallotta a különböző hangfoszlányokat. És egy hegedű hangját? Kikerekedtek a szemei, ahogy rájött: nem a képzelete játszik vele furcsa tréfát a merészsége okán. Ahogy közeledett a fenyők között, úgy vált egyre tisztábbá a hangszer egész környéket átható hangja. A teljes katarzis akkor érte Cammogit, mikor halló-és látótávolságba került az ismeretlenekkel: egy kis csapat levelibékával, akik saját szórakozásukra zenéltek. A varázslatos muzsikához egyértelműen illett szállítóeszköznek használni a szivárványt. 

Rá kellett parancsolnia a lábacskáira, amik, bár fáradtak voltak, lelkesen ropták volna az ismerős dallamokra. Talán mégsem sikerülhetett leállítania magát, mert semmivel össze nem téveszthető koppanásokat hallott a fülében visszhangozni. Már épp azon volt, hogy össze-vissza szidja magát, amiért bármelyik pillanatban felfedezhetik a leskelődéséért, amikor a szivárványon túlról egy ragyogóan szép békalány tűnt fel, az övéhez hasonló cipellőben. Szóval ezért volt olyan ismerős az a sok kopogós hang, döbbent rá Cammogi magában, mikor ráeszmélt: a békalány szteppel! Méghozzá pontosan olyan precizitással és fegyelemmel, ahogyan ő!

- Azt a békaságos...! - rikkantott fel, mikor a lány néhány pillanatra abbahagyta a táncot és a hegedűszó is elhalkult. Önfeledten és ritmikusan ütötte össze a tenyerecskéit. A békalány nem jött zavarba attól a csodálattól, amit Cammogi akkor sem tudott volna titokban tartani, ha akarta volna. Helyette odaintett az imént még zenélő társának, hogy játsszon még valamit.

- Rendben, Tulipán. - bólintott a kis zenész és néhány hang után a békalány táncolni kezdett. Kihívás csillant a szemeiben, ahogy Cammogira mosolygott. Hősünk pedig elfogadta ezt a kihívást: megkezdődött kettejük végeláthatatlannak tűnő táncpárbaja.