Hihetetlen, hogy megint ez történt! Ilonka bosszankodva vette észre, megint otthon hagyta a lakáskulcsát. És ráadásul az iskolatáskája is nehezebb most, mint tavaly volt! Elővette a telefonját és ránézett a kijelzőjére. Mielőtt a készülék lemerült volna, legalább az időt sikerült realizálnia. Még vagy egy óráig nem várható haza a nővére a középiskolából. Minden ellenem van, bosszankodott.
A ház bejárata előtt egyik lábáról a másikra állt. Így meglehetősen lassan fog eltelni az idő.
Az ajtó hirtelen kitárult és Ilonka megpillantotta a szomszéd fiút.
- Szia, Tomi! – köszönt rá széles mosollyal.
- Szia! Van kedved labdázni?
- Persze! – dobta le a válláról lelkesen a táskáját.
(2024. augusztus 19.)
(a képet az Angyalszárny írói csoportban kaptam)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.