Mi a közös a törpék számában, a mesebeli sárkányok fejében és az együttélésünk éveiben? Elmesélem.
Egy téli reggelen (nyolc óra hét perckor, egy kivételesen pontosan érkezett vonatról) leszállt a Nyugati pályaudvaron és egy szál rózsával elindult felém. Mosolygott. Én is mosolyogtam.
Három hónappal később hozzám költözött. Ennek már több, mint hét éve.
Hetedik esztendeje szeretem. Az a kétezer-tizenHÉT február huszonötödike (számmisztikára fogékonyak figyelmébe ajánlva: a kettőnek és az ötnek az összege szintén hét) örökre megváltoztatta az életemet.
Azt mondják, a hetedik év vízválasztó. Meg, hogy a hét már gombócból is sok. Gombócból talán így van. De Belőle nem! Szeretlek, Férjem!
(2024. július 3.)
(a kép innen van)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.