Szavak:
szövet(zsebkendő); hibáztatni; átlátszó; mágnes; birkózó
Történet:
Ma lesz a napja, merengett el magában. Ma végre megszökik. Képtelen tovább itt maradni, ahol úgy kezelik, mintha átlátszó lenne, egészen addig, amíg nem kell hibáztatniuk valakit…
A kicsi Rim a szobájába vonult vissza. Magányra vágyott, hogy átgondolhassa a dolgokat. Újra és újra a menekülést találta az egyetlen megoldásnak, így jutott az elhatározásra: valóra váltja vágyálmát, és önálló életet kezd.
Egy magafajta kis szúnyogra olyan sok veszély leselkedik, nappal és éjszaka egyaránt, ám mára már ez sem érdekelte. Nem fogják tovább mágnesként visszahúzni őt!
Elővette szekrénye rejtekéből a dobozkát, ami élete első túrabakancsát rejtette, a megfelelő alkalomra várva, hogy felvehesse őket. Ma, egy újabb átveszekedett vacsorát követően, elérkezettnek látta az időt.
Nem kell mást tennie, mint várni. Várni, amíg mindenki más elalszik. És akkor… akkor ő is elkezdheti a saját életét, távol mindazoktól, akik újra és újra a szemére vetették: nem méltó arra, hogy a család tagja legyen.
Csak mert más volt… Való igaz, nem akart birkózó lenni, mint a testvérei, meg az apja, meg annak az apja, és az ő apja, és így tovább, olyan sok nemzedékig visszamenőleg, hogy belefájdult a kis feje, ha megpróbálta felidézni a családfáját.
Nem írt búcsúlevelet. Szükségtelennek tartotta. Nem vitt magával mást, mint a kis tarisznyáját, benne egy kis kenyérhéjjal, azt rajta kívül úgysem szerette más, így hiányozni sem fog senkinek; valamint egy régi szövet zsebkendőt. Előre tudta, bármennyire is ez volt a vágya, mióta csak az eszét tudta, nem fogja tudni száraz szemekkel hátra hagyni a helyet, ami eddigi életében védelmet nyújtott számára a veszélyek ellen. Igen, maga a hely hiányozni fog neki. De azok, akiket hátrahagy, cseppet sem…
Csak nyelte a könnyeit, miközben igyekezett minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb távolságot megtenni. Lassan, de biztosan érezte, kezd megnyugodni, kezdi újra szabályosan venni a levegőt, kezd felszakadni egy mély sóhaj a tüdejéből. Kezdett szabad lenni.
Vége az első résznek...
2. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/11/17/5szo1tortenet_rim2
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.