Szilárdka, a szurikáta & Mosó Marci meséje 5. rész

Szavak:

fog, hegy, fárasztó, könyvtár, aranybarna

Történet:

  Szilárdka, a szurikáta és Kanga, a nyuszi lelkifurdalással hagyták hátra a börtönlabirintust. Marci döntése volt, mégis mindketten felelősnek érezték magukat a történtekért. 

Saját gondolatvilágukban elmélyülve bandukoltak egymás mellett. Kanga szelíden terelgette Szilárdkát, míg végül egy folyóhoz értek. Több se kellett a kis szurikátának: addig lefetyelte a vizet, míg csuklani nem kezdett. 

- Köszönöm! Ez igazán jólesett! - hálálkodott. Levegő után kapkodva a földre huppant, onnan nézett fel a nyuszira. Az ég olyan kék volt a fejük felett, mint odahaza, a könyvtárt rejtő vízimalom tövében. 

- Örülök neki. - hallatszott a fák közül. Kanga nyárfalevélként kezdett reszketni, mikor megpillantotta a hang rőt bundás tulajdonosát, aki nesztelen léptekkel közeledett feléjük. Lassan, ám határozottan. - Az elégedett zsákmány ízletes zsákmány. - jegyezte meg mintegy csak magának. 

 Szilárdka személyesen még sosem találkozott rókával, csupán Dezső bácsi elmondása alapján és egy régi, kopottas kötésű, aranybarna gerincű könyvből informálódhatott róluk. Ravaszdinak tartották őket, ami csak tovább fokozta a kis szurikáta kíváncsiságát, megnyerni egy elmepárbajt egyikük ellen pedig a bakancslistája élén szerepelt. 

- Üdvözlöm, róka úr! Szilárdka vagyok, a szurikáta. Megtiszteltetés, hogy találkozhatok egy ilyen bölcs és ravasz... 

- S-s-sajnálom, Róbert uraság! K-k-kérem, bo-bo-bocsásson meg a ba-ba-barátomnak a merészségéért. Ne-ne-nem idevalósi. - Kanga, bár halálosan meg volt rémülve, mégis igyekezett menteni a menthetőt. 

Eddig nem tűnt fel, hogy dadogna, merengett el magában egy pillanatra Szilárdka. Csapongó gondolatait próbálta egy irányba terelni, felidézve a lehető legtöbbet a rókák szokásairól, a táplálékláncban betöltött szerepükről, s általános tudnivalókról velük kapcsolatban; s rájött, miért reszket úgy Kanga. 

- Fárasztó ez a sok szövegelés. Beszéljenek a tettek! - vicsorította rájuk éles fogait a róka.

Szilárdka félelemérzete kezdett felülkerekedni intellektuális kíváncsiságán. Körbetekintett. Róbert úr mögött kanyargott az erdő sűrűjébe vezető kitaposott ösvény, a sarkukat már a folyó vize csiklandozta. Lopva hátrapillantott: a túlsó parton, a távolban egy hegy magasodott, körülötte madarak köröztek; ebből a távolságból képtelen volt kivenni tollazatuk jellegzetességeit. 

Vége az ötödik résznek...