- Rád - szólalt meg váratlanul Dean. Hamar megszokta ezt a „láthatatlan dolgot”, így amikor egy fiatal pár közvetlen mellettük nevetve szaladt a vízbe, már meg sem rezzent az arca.
- Hogy mondod? - kérdezett vissza Castiel, mintha nem értette volna a szót.
- Kérdezted, hogy mire van szükségünk... még odahaza. Rád. Rád van szükségem. - Dean megnyugtató közelsége és sokatmondó szavai boldogságot hoztak Castiel sokáig háborgó elméjébe, s percről percre mindinkább érző szívéig hatoltak.
Már a tény, hogy összeért a válluk a beszélgetés közben is olyan mértékű örömet csempészett örökkévaló életébe, amivel egymaga nem is tudott mit kezdeni. Zavartan mosolygott, majd Dean szemeibe nézve újfent hagyta a tapasztalt ajkaknak, hogy csókra csábítsák... Újra és újra.
- Bárcsak örökké itt maradhatnánk - bukott ki Deanből két csók közt a kívánsága. Castiel ismételten ábrándosan elmosolyodott.
- Bármikor visszatalálhatsz ide, Dean. - Néhány pillanatra némán fonódott eggyé a tekintetük. Castiel olyan váratlanul ragadta meg a vadász kezét, hogy ha szerette volna, sem védhette volna ki azt, ami következett. Enyhén égő érzést érzett a csuklóján, egy igencsak aprócska hatósugárban. Mire az agya felfogta a történéseket, addigra már el is múlt a fájdalom. Miután Cas elvette a kezét, a férfinak feltűnt egy aprócska, anyajegy szerű halvány folt a bőrén ott, ahol az imént a fájdalmat érezte. - Valahányszor úgy érzed, túl sok stressz ért, és el akarsz tűnni a világ elől, oda, ahol senki nem találhat rád, úgy értem, rajtam kívül senki...- nézett rá jelentőségteljesen - csak érintsd meg ezt a pontot és gondolj erre a helyre. Vagy rám. Ahogy jólesik.
Egy szívdobbanásnyi ideig tartott csupán, amíg az angyal megszakította a szemkontaktust, de Dean abban a pillanatban érezte, el van veszve nélküle. Ezúttal rajta volt a sor, hogy végigsimítson az arcán, mosolyt csalva rá az érintésével.
- Rád fogok gondolni - jelentette ki egyszerűen és határozottan. - Mert nem a hely számít. Mármint, ez itt elképesztő, de tényleg! A lényeg, hogy kivel tölti az ember az idejét.
Ilyen szavak után Castielnek az egyre inkább érző szíve nem hagyott más alternatívát, mint csókkal megpecsételni újabb közös titkukat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.