Kamilla hercegnő & az Ezüst Tükör

   Kíra tíz esztendős volt, mikor szüleivel meglátogatta nénikéjét. Ica, a Pannon Egyetem egyik legkiválóbb diákja, a város fő utcájának számító Kossuth utcán bérelt egy hangulatos kis lakást. Kíra idén először töltötte vele az egész nyarat Veszprémben, miután szüleit Pécsre szólította a kötelességük, s leányuk után a másik nagy szenvedélyük, a történelem.

 Miután a kicsi Kíra és nénikéje búcsút intettek a Pécsre induló busznak, minek fedélzetén a kislány szülei lelkesen integettek szemük fényének; Ica kézen fogta a kislányt, és elindultak a bérlakásba.

   - Van valami terved a szünidőre? – érdeklődött Ica.

   - Először is egy gombóc fagylalt – lelkesedett be Kíra a ház mellett csábítón hívogató hűs édesség láttán. Mikor szájához emelte a fagylaltot, egy furcsán fénylő apró alakot látott maga előtt elcikázni. Egy pillanatig tartott az egész, a kislány mégis meghökkent, kis híján csinos blúzocskájára ejtve a szünidő első kívánságát. A nap további részében viszont nem tapasztalt semmi szokatlant. Hanem a következő éjszakán hallotta, hogy valaki álmából keltegeti. De a hang nem a nénjéé volt!

   - Szerbusz, Kíra! – köszönt rá valaki, mikor álmosan kinyitotta szemeit. Megpillantva a hang gazdáját elállt a lélegzete.

   - Te valódi tündér vagy? – ámuldozott, mire az bólintott és bemutatkozott:

   - Kamilla vagyok, az Erdő Hercegnője. 

 Kíra sokat olvasott odahaza a tündérekről, de soha nem gondolta volna, hogy egyszer találkozik is eggyel. Ráadásul a hercegnővel! Kamilla elmondta, hogy nagy bajban van, mert szerelmét, a Vizek Királyfiját elrejtették előle, és hogy csak egy halandó kislány, akinek a szíve tiszta, mint a kristály; találhat rá.

 Másnap a kislány a nénikéje könyvespolcánál egy érdekes füzetre bukkant. Kérdésére Ica elmondta, hogy mikor annyi idős volt, mint most Kíra, a barátnőjével láttak egy igazi tündért. Akkoriban egy Perkáta nevű falucskában éltek.

Beszélt neki arról az ősi antikváriumról, nem is olyan messze jelenlegi lakhelyétől. Úgy vélte, a tulajdonos biztosan meg tudja válaszolni a kislány kérdéseit. Éjszaka Kamilla újból megjelent Kíra ágyánál, és a kislány mesélt neki az antikváriumról, hogy másnap ellátogatnak oda Ica nénivel.

 Az öreg Pál úr, az antikvárium tulajdonosa kitörő örömmel fogadta őket.

    - Icácska, drága, semmit sem változtál! Kerülj beljebb! – majd észrevette Kírát. – Nahát, mintha visszamentem volna az időben! – ámuldozott.

   - Ő az unokahúgom, Kíra.

   - Üdvözletem, ifjú hölgy! – hajolt meg színpadiasan az öreg, már amennyire sajgó dereka engedte. Zavartan nevetve egyenesedett fel újra. – Hiába, én sem leszek már fiatalabb. No, de: mi szél hozta az Utas és Holdvilág Antikváriumba az én legkedvesebb pót-unokámat? - fordult ismét Ica felé.

   - A varázslat! – bukott ki Kírából, mire az öreg ismét felnevetett.

   - Múltidézés, gyermekeim, múltidézés… - motyogta inkább csak magának amolyan magyarázatképpen. Ica néninek sem sikerült elrejtenie a jóleső emlékeit, ott bújt meg a szája szegletén egy apró mosoly formájában.

  Akkoriban egy ezeréves könyv volt segítségére kérdései megválaszolásában, most viszont ezt a segítségét sehol sem lelte.

   - Sajnálom, kedveseim! – szabadkozott Pál úr. – A múlt hónapban vásárolta fel tőlem a téma összes kötetét a könyvtár. – Ica néni és a kicsi Kíra így csalódottan mondtak búcsút neki.

   - Most mihez kezdjünk? – Kíra kis híján sírva fakadt a tehetetlenségtől. Ígéretet tett Kamilla hercegnőnek, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy viszont láthassa a kedvesét, de ez a helyzet egyre bonyolultabb lesz számára. Abban reménykedett, hogy az antikvárium egyik könyvében majd megoldást talál.

   - Nincs más hátra – nézett le rá mosollyal az arcán a nénikéje. – Irány a könyvtár! 

Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár hatalmas épülete teljességgel lenyűgözte Kírát. Ica határozottan lépkedett felfelé a lépcsőkön, a kislány alig bírt lépést tartani vele. A gyermekek részére kialakított terem valódi könyves kuckónak tűnt Kíra számára, ám mikor elárulta, milyen témájú könyv érdekelné, a könyvtáros hölgy sajnálkozva csóválta meg a fejét.

   - Sajnálom, kislány! Jelenleg egy könyv sincs bent tündérek témában – majd látva Kíra csalódott arcocskáját, közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgta, hogy a Kossuth utcai könyvesboltok valamelyikében bizonyosan rátalál arra, amit keres.

  Kíra megköszönte a tippet, és újfent elindultak, hogy betartsa Kamilla hercegnőnek tett ígéretét. Egyik könyvesbolt követte a másikat, de egyikben sem lelték meg azt, amit kerestek, mígnem a Bástya Üzletház könyvesboltjának emeletén kedvező válasszal szolgált az eladófiú.

- Ezt kérjük – nyújtotta át Ica a vaskos könyvet a pénztárosnak, aki ízléses zacskóba helyezte, és mosollyal az arcán adta át Kírának.

  Delet ütöttek Veszprém harangjai, mire visszaértek az albérletbe. Eljött az ebéd ideje. Míg Ica unokahúga kedvencét a kis ebédlőasztalra nem varázsolta, Kíra lelkesen lapozgatta új könyvét. Válaszokat keresett.

 Az utolsó falatokat ették, mikor egy fénycsóva tört utat magának, át a szobán, egyenesen a lány felé.

   - Szerbusz, Kíra! – köszöntötte a tündérhercegnő. Hangjára Ica is felfigyelt, és megbabonázottan bámulta a csillogó zöld színben pompázó lényt.

   - Kamilla? – kérdezte, mint aki nem hisz a szemének. Kíra csak ámult és bámult. Ezek szerint ismerik egymást. Hamarosan azt is megtudta tőlük, hogy bizony sok évvel ezelőtt ő volt az a rakoncátlan tündér, aki felfedte magát Icának és a barátnőjének.

   - Egyre fogy az időm – szólt Kamilla. – Ha napszálltáig nem lelek rá a kedvesemre, örökre elveszítem.

   - Azt nem hagyom! – makacsolta meg magát Kíra, és tovább lapozgatta a könyvet, mígnem rátalált a megoldásra. – Hol láttad őt először? – fordult a tündér felé.

   - A Séd patak partján, a vár tövében. Miért? – Kíra felolvasott egy részt a könyvből: - Ott lelsz rá, hol szíved hagytad nála.

   - Irány a patakpart! – Ica újra gyermeknek érezte magát, mint aki kincskereső útra indul. Ennek ellenére tisztában volt a helyzet súlyosságával. Egyre jobban felszínre törtek benne a múlt emlékfoszlányai. Hamarosan tudatosult benne, hogy ha a hercegnő napszállta után sem lel rá a királyfira, a természet egyensúlya felborul. Már pedig Kamilla hercegnő rátalált élete szerelmére, de azzal, hogy elszakították őket egymástól, akarva, vagy akaratlanul, a természet egyensúlyát sodorták bajba.

   - És most hogyan tovább? – minden szem Kírára szegeződött, míg a kislány tekintete a könyv lapjait kutatta.

   - Ki kell szólítanunk az Ezüst Tükröt a patakból, hogy a hercegnő megláthassa kedvesét – hangzott a felelet, majd mély átéléssel olvasta fel: - Ezüst Tükör, Téged szólítunk, az igaz szerelem nevében kérünk, mutasd magad előttünk! Fedd fel a hercegnő előtt kedvese hollétét, hogy megmenthesse szerelmét! 

 Szavaira szikrázó fény örvénylett a patak vize felett, Kíra, Ica és Kamilla hercegnő fölé magasodva, mígnem tükörsima felületűvé álltak össze a vízcseppek. Kíra és a nénikéje csak ámult és bámult. A tündérhercegnő közelebb lépett az Ezüst Tükörhöz, majd egyszerre felcsillant a szeme, boldog mosoly jelent meg orcáján. Szinte táncra perdült.

   - Sikerült! – dalolta. – Köszönöm nektek! – szemeiben hálakönny csillogott.

   - Látunk még? – kiáltott utána Kíra, hangjában kétségbeeséssel, mire a hercegnő megfordult, s mélyen a szemeibe nézett.

   - Egész biztosan. Örökre hálás leszek nektek a segítségetekért! – azzal átlépett az Ezüst Tükrön. Pár perc leforgása alatt a Tükör sem volt többé. Nem maradt más, csak egy furcsa kettősség Kíra lelkében: egyrészről boldog volt, amiért sikerült segítenie Kamillának; másrészről viszont a tündér hiánya kínzón mardosta gyermeki szívét.

  Órák hosszáig csak üldögéltek a patakparton, és hallgatták a víz csobogását, a fák lombjainak susogását. Hitték, hogy a Tündérhercegnő így üzen nekik.

   A vakáció végéhez közeledve Ica néni színházjeggyel lepte meg Kírát. Hanem volt aztán nagy meglepetés mindkettejüknek, mikor a pódiumon szolid, világoskék szoknyában, kontyba fogott hajjal megjelent egy leány.

- Megtartotta a szavát – súgta nénjének Kíra. Cinkosan összemosolyogtak Icával, s a kislány tudta: ezt a nyarat örökre megőrzi legszebb emlékei között.

Vége az első résznek…