3
- Eljössz velünk este a versenyre? – tette fel kérdését váratlanul Hercules, megtörve a kínos csendet.
- Milyen versenyre? – kérdezték szinte egyszerre Theano, Pythagoras és Jason.
Hercules megeresztett egy „szégyelljétek magatokat, hogy megfeledkeztetek róla” – tekintetet a srácok felé, a lánynak címezve a válaszát pedig töredelmesen elmagyarázta, miről is van szó pontosan. Theano mosolyogva fogadta a lelkes szavakat.
Az estére lázasan készülődő Hercules röviddel az indulásuk előtt ajtót nyitott Medusa-nak. Abból a néhány szóból és figyelmes gesztusból Theano megértette, miért is volt a férfinek olyannyira fontos ez az este. Természetesen egész álló nap a –szerinte- leginkább esélyes győztest ajnározta, ami voltaképpen meglehetősen mulatságosnak tűnt a számára. És beszélt is hozzá, egyfolytában.
- Ne hagyj cserben, barátom! – ezeket a szavakat már közvetlen a verseny előtt, a kocsmában, ami megtelt feszülten várakozó és szurkolásra kész férfiakkal és nőkkel – javarészt férfiakkal-; fogadások köttettek, egyik korsó ser után jött a másik… - Elnézést, bocsánat... – tört utat magának, vagy inkább legújabb kedvencének Hercules.
- El sem hiszem, hogy rábeszéltél minket, hogy azt a kevés pénzünket egy bogárra tegyük fel. – Jason bosszankodva támasztotta háttal a pultot, Pythagoras és Theano társaságában.
- Hercules azt mondta, hogy a bogara sosem vesztett még versenyt.
- Így van – vágta rá Medusa kijelentését az érintett.
- De nem is versenyzett még soha, vagy igen? – Theano halkan felszisszent. Habár még nem ismerte olyan régről és olyannyira a társaság többi tagját, Pythagoras inkább kijelentése, mint kérdése eloszlatta korábbi kétségeit. Herculesnek erre is volt egy megfelelő válasza:
- Ez szintén igaz, de esküszöm nektek, sebes, mint a szélvész.
- Mint a szélvész? Komolyan? – Jason továbbra is szkeptikus maradt.
- Hát, talán nem olyan sebes – ismerte el végül -, de egy bogárhoz képest az.
Jason és Pythagoras nagyot sóhajtva fordultak vissza a pulthoz.
- Vissza kell szereznünk a pénzünket. – Jason szavaira Theano is fülelni kezdett. Kíváncsi volt, hogyan másznak ki ebből a helyzetből.
- Nos, ez nem az összes pénzünk. Elrejtettem pár aranyat a szobád padlódeszkái alá. -
Pötyi, az előre gondolkodó! – Theano alig észrevehetően kihúzta magát a gondolattól, legjobb barátja bölcsessége mit sem apadt az évek során.
- Volt pár aranyad a szobád padlódeszkái alatt – mosolygott egyikről a másikra pillantva Hercules. - Feltettem őket a nevedben.
A két jó barát gyomra görcsbe rándult a tudatra, el is veszíthetik minden nehezen megszerzett és gondosan összekuporgatott pénzüket. Nem maradt más hátra, Hercules bogarának nyernie kellett! S a cél érdekében, mikor pillanatok múlva kezdetét vette a bogár – gyorsasági - verseny, összegyűltek mind a versenypálya körül, és egy emberként szurkoltak.
- Gyerünk! Menj, menj! Gyorsabban, gyorsabban! Gyerünk, gyerünk! Gyorsabban, gyorsabban!
Pythagoras a nagy lendületben még azt is képes volt odakiabálni a kis bogárnak, hogy „Eltaposlak, mint egy férget!”.
Nem tudni, melyik mondat adta meg a végső lökést a bogárkának, de tény: elsőként ért célba, megmentve a három jó barátot, és a náluk vendégeskedő Theano-t a pénztelenség kilátástalan helyzetétől.
- Igen! Megcsináltuk! Nyertünk! Gazdagok vagyunk!
A nagy örömmámorban Pythagoras és Theano összeölelkeztek, nem zavartatva magukat a többiek „biztos, hogy csak barátság?” – összenézésein.
Vége a harmadik fejezetnek...
4. fejezet: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/04/21/bbc-atlantis-ujraegyutt4
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.