T'Ra - 2. rész

 - T'Ra az egyetlen túlélő. Azt mondta, néhány hete egy titokzatos nő jelent meg a kolónián, aki Shanarra-ként mutatkozott be. A megjelenése után a férfiak, majd később a nők is agresszíven kezdtek viselkedni. A városházán, akiket láttunk, nos, ők egymást pusztították el. Úgy tűnik, ennek a bizonyos Shanarranak a bűvkörébe kerültek, és ez okozta a vesztüket. Mivel T'Ra volt az egyetlen olyan tagja a kolóniának, aki csak félig ember, így rá nem volt hatással a fertőzés. A doktor karperece folyamatos megfigyelést biztosít számára, és azonnal közvetíti az erőteljesebb negatív érzelmeket. Mindenesetre nem kockáztathatunk. - 

Mr. Spock ezen a ponton beleegyezően bólintott. A logika is azt kívánja meg mindannyiuktól, hogy ne veszítsék szem elől T'Rát. 

 - Örülök, hogy egyetértesz, Spock. Ugyanis lenne itt még valami...

 - Köszönöm, Mr. Spock, de jól vagyok. Nincs szükségem bébicsőszre. - Úgy tűnt, az elmúlt néhány óra leforgása alatt T'Ra rendkívül gyorsan beilleszkedett az Enterprise életébe. A legénységi társalkodó kezdett átalakulni egy szolid szórakozóhellyé, amit Scotty nemes egyszerűséggel Csillagbárnak keresztelt át. Spock szinte rá sem ismert a helyre, amikor alig egy fél órával a kapitánnyal történő megbeszélése után végre megtalálta T'Rát - a kiszolgáló pult mögött. S mielőtt a kutatótiszt szóvá tehette volna a helyzetet, Pavel Chekov zászlós egy bájos lány társaságában belibbent a helyiségbe. A fiatal orosz tiszt a közelgő szolgálatára hivatkozva csak két frissen facsart narancslevet kért T'Rától. A vulkáni lány, Spocknak úgy tűnt, a semmiből varázsolta elő a kért italokat. 

 A keze viszont váratlanul megremegett, mikor újabb tisztek érkeztek a Csillagbárba, majd néhány perc bámészkodást követően egy - a terem túlsó végébe elhelyezett - asztalnál foglaltak helyet. 

 - "A fáklya Tőle még izzóbb lángra lobban" - sóhajtott az újonnan érkezők felé álmatagon bámulva T'Ra. A pultra támaszkodott, mintha a körülötte kerekedett zsibongásban az idézetet a vágyott férfi is meghallhatná. Ha ő nem is, Spock hallhatta - vulkáni füleinek hála, s fel is kapta rá a tekintetét. 

 - Te Shakespeare-t idézel? - alig tudta mentális pajzsa mögé rejteni meglepődöttségét. A Raven IX. bolygó kolóniáján ezek szerint szépirodalommal is múlathatta az időt a pártfogoltja. 

 - Hát nem Ő a legtökéletesebb, legkifinomultabb emberi lény, akit valaha láttál, Spock? - kérdezett vissza T'Ra, ügyet sem vetve a felvont szemöldökkel pislogó tisztre. A bizalmasabb hangnem mindazonáltal nem zavarta. Végső soron T'Ra nem tiszt, és nem is a felettese, nem úgy, mint...

  Spock sóhajtott, ahogy követte a lány pillantását ahhoz a bizonyos asztalhoz. Magában, immáron több századszor elismerte Kirk kapitány minden pozitív tulajdonságát. Így cseppet sem ad csodálkozásra okot T'Ra kérdésbe bújtatott kijelentése. 

- Híd a kapitánynak! - törték ketté Spock gondolatait a hangszóróból Scotty szavai. Jim reflexszerűen kelt fel a székéből. A legközelebbi interkomhoz lépve megtudta a főgépésztől, Narrath admirális átsugárzási engedélyt kér az Enterprise-ra. 

 - Az engedélyt természetesen megadom. Mr. Spockkal azonnal indulunk a transzporter állomásra - azzal bontotta a vonalat. 

 - Nem felejtettél el valamit? - pislogott sokatmondón (ámbátor Kirk számára, úgy tűnt, mégsem eleget) dr. McCoy. - A lány... - árulta el végül. 

 - Hát persze! T'Ra - a kapitány elgondolkodott egy pillanatig, majd megtalálva a megoldást, kifogást nem tűrőn folytatta: - Tartsd szemmel, amíg az admirális a hajón tartózkodik! 

- Én orvos vagyok, Jim, nem bébicsősz! - csattant fel McCoy, talán erélyesebben is, mint szándékában állt, de tekintetét már csak távolodó barátja hátába fúrhatta; mielőtt mély, kedvetlen sóhaj szakadt fel a tüdejéből egy barna szempárnak az övébe fúródó pillantására. 

Néhány perc múlva szívszorító kiáltás ragadta ki őt a gondolataiból. Újdonsült feladatára koncentrálva automatikusan a bárpulthoz vezették az emlékei. T'Ra elájult.

Dr. Leonard McCoy gyorsabban termett mellette, mintsem elméje emlékezett volna az oda vezető útra. A Csillagbár zsúfolásig telt, s az orvosi részleg vezetője szinte csak távolról hallotta saját hangját, ahogy több teret kért, majd meghagyta Chekovnak, azonnal küldessen hordágyért a gyengélkedőre. Csak ezek után döbbent rá: a hordágyat két erős kéz is kiválthatja, időt is spórolna vele, mivel a Csillagbár és a gyengélkedő egyazon szinten helyezkednek el. 

 - Hordágy kérése visszavonva - szólt gépiesen. - Magam viszem oda! - Ha látta volna Chekov arckifejezését, bizonyára lett volna rá egy-két keresetlen szava. Így marad a magában morgolódás, amiért "mindig neki jut a neheze". Azonban, mire a gyengélkedőre ért, T'Rával a karjaiban, kénytelen-kelletlen, s ha csak önmagának is, de elismerte: szereti a hős doktor szerepét. 

 - Chapel nővér! - kiáltotta automatikusan, mialatt T'Rát óvatos mozdulatokkal a vizsgálóágyra helyezte.

 - Szabadságon van, doktor - hallatszott az ajtóból egy szinte ismeretlen hang. McCoy nem ismerte fel, tehát valószínűleg ő lehet az egyik új ápolónő, akit a múlt héten helyeztek át az Enterprise-ra. Önkéntelen mimikáját látva a fiatal nő közelebb lépett, és röviden bemutatkozott: - Veronique Roche. -

McCoy megköszörülte a torkát és néhány pillanatot követően ellentmondást nem tűrő határozottsággal szólalt meg újra. Mintha évek óta együtt dolgozott volna Roche nővérrel. 

 - Gyengélkedő a hídnak! 

 - Itt Kirk. 

 - Le tudnál jönni egy percre, Jim? A lányról van szó. - 

A kapitány azonnal elindult a turbólift felé, Spockra hagyva a híd, s ez által a hajó irányítását. 

 - Jim! Ez az egész dolog nem stimmel! - fakadt ki McCoy, mihelyst barátja háta mögött összezárult az ajtó. 

 - Miről beszélsz, Doki? 

 - Inkább megmutatom - azzal T'Ra betegágyához vezette. - A kijelzők szerint minden a legnagyobb rendben van. Mégsem ébred fel és semmilyen szerre nem reagál! 

 - Mi történt vele? 

 - Elájult. Néhány perccel azután, hogy Spockkal elindultatok az admirális fogadására. Egyszer csak felsikoltott... Megállt a tudományom, Jim. Nem merek több serkentőt beadni neki. Ki tudja, hogyan reagálna rá...

 - Gondolom úgy, mint Spock, nem? 

 - A te zöld vérű első tiszted ekkora adagtól már dalolászva perdült volna táncra. - A gondolatra halvány mosoly suhant át a kapitány arcán. Eltűnődőn szólalt meg ismét, mintha minden egyes szót akkor találna ki:

 - Értem. Tedd, amit jónak látsz, Doki! Ez a Te szakterületed. De mindenképpen vigyázz rá! Valami azt súgja, Ő a kulcs a Raven IX. pusztulásának megfejtéséhez. És ahhoz a rejtélyes Shanarra-hoz, akár létezik, akár nem. -