Rim - Szúnyogként a hangyák között 3. rész

Szavak:

ízület; visszafordíthatatlan; nyirkos; fűszer; kivirul/ virágzik

Történet:

 - Egy bölcs ember egyszer azt mondta:  „Minden álmod valóra válhat, ha van bátorságod a nyomába eredni.”

Rim pedig abban a pillanatban, hogy felfogta Oliver szavainak jelentését, az álma nyomába eredt. Bár az eső elállt, a talaj továbbra is nyirkos, nedves és szokatlanul hideg volt a számára. Szárnyacskái hamar elfáradtak, így kénytelen volt gyalog megtenni az utat a konditeremhez. Lelkesen igyekezett követni a szorgos kis hangyákat, s bizony csipkednie kellett magát, hogy le ne maradjon tőlük.

Kakukkfű illata csapta meg az orrát, ahogy lassan, de biztosan kirajzolódni látszott előtte a híres-nevezetes konditerem. A nagyi használta mindig ezt a fűszert a régi, szép időkben, merengett el magában. Tarisznyájába nyúlt, majd elszomorodott, amikor tudatosult benne: a kenyérhéj már rég elfogyott. Ilyen intenzív éhséget már rég nem érzett.

Egy gigantikus fa szomszédságában furcsa külsejű épület-szerűség csalogatta magába tömegestől a hangyákat. Rim változatlanul őket követve nézett fel a konditerem tetején őt figyelő Oliverre. Épp biccentett felé, valószínűleg elismerése jeléül.

A kis szúnyog lelkesen integetett barátjának. A hangyák ebből semmit sem érzékeltek, túlságosan lefoglalta őket a gyűlés témája: felvirágoztatni Hangyaországot, hogy újra a régi dicsfényében tündököljön.

 - Ez meg ki? - hallotta meg maga előtt az egyik hangya hangját. Még látta, ahogyan egy másik hanyagul vállat vont, mielőtt beleolvadt a benti tömegbe. Modortalan stílusát annyi év szenvedését kibírva, Rim már magára se vette. Helyette kedvesen felelt meg a kérdésre.

 - Rim vagyok, a szúnyogok földjéről. És téged hogy hívnak? - Érdeklődve várta a választ.

 - Anthony! Gyere már, ne vacakolj! - rángatta el a vállánál fogva egy másik hangya.

Anthony, ha egy pillanatig mutatott is némi hajlandóságot arra, hogy feleljen Rim kérdésére, az a pillanat már tovaszállt.

 - Takarodj innen! - kiáltott rá végül Rimre, majd az imént megjelent társával tökéletes harmóniában csapták rá a kis szúnyogra a konditerem ajtaját.

Hősünknek azonban nem maradt ideje az elkeseredésre. Épphogy bezárult előtte az egyik lehetőség, hogy hasznos legyen, máris kinyílt egy újabb, minek hangját kétségbeesett sikításként sodort felé a szél.

 - Azt a kénköves... - kezdte, amikor a hang irányába repülve felfogta a helyzetet. Egy óriási, tüskés lény szorított sarokba, pontosabban egy kidőlt, korhadt faodúba egy reszketeg kis hangyalányt. Még soha nem látott ilyen szépséget.

Hiába kiáltozott segítségért, hangyatársai mind a gyűlésen voltak, olykor kiszűrődött egy-egy szófoszlány, azonban ez Rimet jelenleg cseppet sem érdekelte. A kis szúnyognak a szíve és az esze is a helyén volt: meg akarta menteni a leányzót, és hamarosan azt is pontosan tudta, hogyan tehetné ezt meg.

Az egyetlen bökkenő, amivel sajnálatosan még Rim sem számolt, azok a tüskék voltak, amik közül az egyik egy óvatlan pillanatában súlyosan megsebesítette a kis hős szúnyogot. Amennyire még erő maradt a szárnyacskáiban, a karjai közé vette a hangyalányt és felszállt vele a konditerem tetejére. Oda, ahol nemrég még Oliver büszke pillantásával nézett farkasszemet. Itt biztonságban lesz a szépséges hangyaleány.
Utolsó erejével még biztonságosan landolt vele, mielőtt ő maga fájdalmasan feljajdulva csapódott a tetőre. Minden ízülete sajgott a fájdalomtól.

A következő pillanatban Ő már fölé is hajolt, s így az a szépséges arcát látta utoljára, mielőtt elájult volna. Utolsó gondolata ez volt:

 - Azt hiszem, visszafordíthatatlanul beléd szerettem - azonban nem tudta biztosan, kimondta-e hangosan, vagy csak gondolta a szavakat. Körülötte minden elhomályosult.

Vége a harmadik résznek...  

4. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/12/01/rim_szunyogkent_a_hangyak_kozott_4_resz