Rim - Végre szabadon 3. rész

Szavak:

TNT, paleoasztronautika, roller, bűnözés, pénztárca

Történet:

Oliver, a bagoly a falu főterén nőtt óriási fa egyik erős ágára szállt le. Körülöttük, ameddig Rim szemei elláttak, mindenfelé cseréptetős házak sorakoztak; annyira egyformák voltak, hogy a kis szúnyog beleszédült a látványba. 

 - Ne feledjétek! - szólt utánuk Oliver. - Maradjatok észrevétlenek! 

Az intelmet megfogadva jártak házról házra, konyháról konyhára. Szerencséjük volt, a legtöbb helyiségben, amit megjártak, nem tartózkodott ember. Ernest szerint ez azért van, mert amíg süt a nap, sürögnek-forognak, amiért sok-sok csillogó dolgot kapnak. 

 - Kincseknek hívják őket - magyarázta a pocok, majd felhorkantott. - Mintha tudnák, mi is az igazi kincs. 

 - Mi az igazi kincs, Ernest? - kérdezte Rim. Windpipe szeme felcsillant egy félig nyitott szekrényajtó láttán.

 - Ami odabent van - előlegezte meg magának az örömet a pocok, majd meg sem várva Rim reakcióját, eltűnt a mennyországot jelentő ajtó mögött. Mialatt barátja az éléskamrában - mert oda vezetett az ajtó - annyi hasznos holmit vett magához, amennyit nem szégyellt - és Ernestről lévén szó, semmit sem szégyellt -, addig felfigyelt egy halk morajlásra. Mivel egyikük sem hallott ajtócsapódást, biztos lehetett benne, nem a házikó tulajdonosai érkeztek haza. 

De akkor mi lehet?

Óvatosan közelített a hang irányába. A nappaliban, ami olyan óriási volt, hogy a kis szúnyog szerint az egész hangyaboly is elfért volna kényelmesen a kétszemélyes kanapén, valamint a fotelben, a faltól falig tartó szekrénysor apró csecsebecséi közvetlen szomszédságáról nem is beszélve. 

Egy doboz volt a morajlás forrása, benne egy ember magyarázott lelkesen. Mikor Rim tekintete felé fordult, ijedtében a szívéhez kapott. Azonban, miután ráébredt, a dobozban lévő férfi nem látja és nem is hallja őt, felmászott a kanapé karfájára és onnan tett további megfigyeléseket. 

 - Ha most tárcsáz minket, akkor egy strasszkövekkel kirakott pénztárcát is kap ajándékba! - harsogta a férfi. - Gondolják meg, ez egy kihagyhatatlan lehetőség! Melyik járművet kapná meg ennyi pénzért?

 - Mi az a pénz? - motyogta maga elé Rim, de választ nem kapott a kérdésére. 

 - Nézzék, csodálják meg ezt a különleges rollert! - és a férfi csak mondta tovább, akár azok a felhúzhatós játékok, amiket a szúnyog iskolában látott néhány osztálytársánál. Ő bezzeg sosem kapott ilyesmit, csak irigykedve bámulhatott másokat, akik boldogok voltak. Akiket szerettek. Akik nem olyanok voltak, mint ő. 

Elszontyolodva hallgatta tovább inkább a férfit. Vagyis hallgatta volna, ha nem adta volna át a szót - ahogy ő fogalmazott - egy kolléganőjének. A nő a maga szőke hajával és halvány rózsaszín nyári ruhájában kedvesebbnek, visszafogottabbnak tűnt az imént látott férfinál. A beszéde is sokkal érthetőbb volt. Arról tájékoztatta a tisztelt nézőket - ő mondta így -, hogy TNT koncert lesz a fővárosban a következő hónapban, amire a hamarosan kezdődő műsorban jegyeket is nyerhetnek a játékos kedvűek. 

Amíg Rim a beszélő dobozt bámulta, Ernest Windpipe azon volt, hogy minél több holmit, elsődlegesen a sütőport meglovasítson a raktárból. Kék hátitáskáját púpig pakolta vele és már indult volna kifelé, amikor egy fenyegetően ismerős zajra felállt a hátán a szőr. 

A bejárati ajtó kinyílt. 

Ernestnek nagyon kapkodnia kellett aprócska lábait ahhoz, hogy még időben megtalálja Rimet és villámgyorsan, ugyanakkor észrevétlenül eltűnjenek a házból. Végtére is, amit most ők műveltek, az kimeríti a bűnözés fogalmát - az emberek szerint. A kis pocok továbbra sem tartotta magát rossznak, hiszen ő csak a sütőport hozta magával a többi azt-sem-tudja-mi közül. 

A sütőport legalább tudta hasznosítani. A hangyákat pedig minél távolabb kellett tartania a kis szúnyogfiúcskától ahhoz, hogy a küldetése sikerrel járjon. 

Meglapultak a házfalig érő magas fűben, s mialatt azon törte a buksiját, hogyan juthatnak vissza legkönnyebben és leggyorsabban Oliverhez a magas fára, Rim egy nagyon oda nem illő kérdést tett fel neki:

 -Mi az a paleoasztronautika? 

Vége a harmadik résznek...