8

Nirak temetése egy órával később kezdődött, mint ahogyan azt Leonard korábban állította. Tudatos döntés volt részéről, hogy fél hét helyett fél hatot mondott a lányának, miután a szánkózásra szánt időt is jóval megrövidítette a készülődésével. A megemlékezést T’Ra sokkal hosszabbnak érezte, mint ameddig ténylegesen tartott. Kirk kapitány és Spock parancsnok is mondott egy-egy rövid beszédet, de Jim felajánlása ellenére, a vörös vulkáni képtelen volt mondani gyerekkori pajtásáról néhány gondolatot. Nem sírt, csak mereven nézett maga elé, s ha akarta volna, sem lett volna képes elereszteni Leonard kezét. A hajóorvos egy pillanatra sem hagyta magára. 

A nő a szeme sarkából látta az első tisztet, amint megközelíti a fogadóterem fotocellás ajtaját. Összeszedte magát és McCoy-hoz hajolt:

 - Mindjárt jövök.

 - Veled tartok - hadarta a doktor. 

 - Szükségtelen. Csak pár percről van szó. - Végtére is csak egyetlen nemleges válaszra van szüksége Mr. Spocktól ahhoz, hogy végre megnyugodjon. - Sietek vissza hozzád, ígérem - egy gyors csók és már ott sem volt.

Hit, remény, szeretet. Van valaki, aki ezt a három szót egy évtizede jelentéssel tölti meg a számomra. Akinek ateistából váltam a hívőjévé. Aki figyelmességével és kedvességével hétről hétre ámulatba ejtett. Előbb tudta, mire van szükségem, mint bárki más, engem is beleértve. Aki a függőjévé tett a mankót jelentő szavainak. Imádtam beszélgetni Vele, vagy egyszerűen csak hallgatni Őt. Hallgatni Rá. A tanácsaira, az észrevételeire. A szavaira. Az Idejét adta, amit soha nem leszek képes eléggé meghálálni Neki. Nem akarok és nem is tudok belegondolni abba, mi lett volna belőlem, ha nem találkozunk. Hiszem, hogy így kellett lennie. És remélem, találkozunk még.

(2024. június 26.)

7

 - Beszélni akartál velem - lépett közelebb, de határozottan nem túl közel a cellákhoz T’Ra -, szóval válaszolj: hol van a lányom?

 - Nem fárasztó mindig ugyanezt kérdezni? - Kerak lassan formálta a szavakat, ami Leonardban viszolyogtató nosztalgiát keltett. Khan orgánumától hasonlóan verte ki a víz annak idején. - Mert őszintén szólva, nekem már az. 

 - Ha annyira unja - csattant fel a főtiszt -, mondja el az igazat!

 - Legyen. Ha elmondom, hová vittem az állomásról, elengedtek?

6

Carol Marcus és James T. Kirk a gyengélkedő előtt futottak össze.

 - Kapitány, a leszállócsapat visszatért.

 - Köszönöm, már értesültem róla. Megfelelően tárolják a gyógyírt doktor McCoy számára?

 - Természetesen - vágta rá Carol. 

 - Kérem, hozza a vizsgálóba és értesítse a doktort.

 - Máris - indult el a műtő felé. 

Jim a vizsgálóban várt rájuk és minden igyekezetével azon volt, hogy ne üljön ki az arcára a feszültség és a félelem. A gyógyszernek hatnia kell!

5

 - Nyugodj meg, Separ és Arev tartanak tőlem annyira, hogy életben tartsák a jó doktor McCoy-t. Gyere! Beszélgessünk meghittebb körülmények között! 

T’Ra nem tehetett mást, követte. Kerak már-már emberien sokat beszélt, akár egy iskolás fiú, aki először hívja fel magához a kiszemelt lányt és a történeteivel akarja lenyűgözni. T’Ra tüntetőleg hallgatott, de élénkzöld szemei mindvégig szikrákat szórtak. Minden egyes lépéssel távolabb érezte magát Leonardtól, amitől egyre magányosabb és dühösebb lett. 

Kerak végül egy ajtó előtt állt meg. Ugyanúgy nyitotta ki, ahogyan az állomás hatos szintjén lévő kabinajtókat volt szokás. T’Ra szíve összeszorult a honvágytól.

4

 - Biztos, hogy ez jó ötlet? - T’Ra hangja bizonytalanul csengett a kabin csendjében. 

 - Ígérem, vigyázni fogok rád - húzta közelebb magához Leonard. 

 - Nem is magam miatt aggódom - hadarta. A férfi arca néhány pillanatra elkomorult. 

 - Tudom.

A fali interkom sípoló hangjára összenéztek. A doktor odalépett és fogadta a hívást. 

 - Doktor McCoy, itt Spock. Csak tudatni kívántam, hogy a kapitány csapata elérte a nebulát.

3

Mialatt James T. Kirk a hídra tartott, beavatni a fejében már összeállt csapatot a küldetésükbe, T’Ra Kelly lassan kezdte magát kiismerni a folyosók és a kanyarok útvesztőjében. Szinte szárnyalt Leonard kabinjáig, ott azonban akadályba ütközött. Becsengetett, de nem jött válasz. Talán alszik. Mindenesetre ettől a hírtől biztosan jobb lesz a kedve. Újra csengetett. Az optimista gondolatai közé makacsul befészkelte magát az ijedtség, ami minden egyes pillanattal tovább nőtt a szívében. Kényelmetlenül érezte magát, amiért egy helyben toporog az ajtó előtt, mint akit kizártak, miközben mögötte a legénység több tagja is elsuhant már. 

Ugye nincsen semmi baj az ő Leonardjával? 

2

Másnap Leonard valóban sokkal kipihentebben nyitotta ki a szemeit. T’Ra olyan óvatosan bújt mellé valamikor hajnalban, hogy észre sem vette. Természetes volt számára a vörös vulkáni jelenléte, ami ébredés után újfent tudatosult benne. 

Nem tudott ellenállni az ajkainak: ráhajolt és lágyan megcsókolta. T’Ra továbbra is csukott szemmel karjait Leonard nyaka köré fonta, a tarkóját és a hátát simogatva csókolt vissza egyre hevesebben. A férfi a füle és a nyaka találkozásánál lévő érzékeny területre siklatta a nyelvét, amire egy mélyről jövő kéjes sóhaj volt a vulkáni reakciója. 

 - Nézz rám - suttogta McCoy, mielőtt a nő mindkét combját köré fonta. Lassan kinyitotta a szemeit.

 - Érezlek. Bárcsak minden nap úgy ébrednék, hogy velem vagy!

Nem volt benne biztos, valóban hangosan is kimondta, amíg Leonard újra meg nem csókolta. 

 - Kívánságod számomra parancs - mosolyodott el, mivel ez a vágy fogalmazódott meg benne is. 

1

James T. Kirk vehemenciájának és Spock logikus érvelésének köszönhetően Paris admirális beleegyezett abba, hogy felfüggesszék az ötéves küldetést, és megkeressék Leonard McCoy és T’Ra Kelly kislányát. 

 - Az első akadály sikeresen leküzdve - jegyezte meg inkább magának, mint első tisztjének a kapitány, majd csatornát nyitott a hajó minden egységéhez: - Figyelem mindenkinek, itt a kapitány beszél! A Flottaparancsnokság az ötéves mélyűri küldetésünkbe beiktatott egy icipici módosítást. Ennek következtében most visszafordulunk a Föld felé. Küldetésünk: egy születésekor elrabolt leánygyermek visszajuttatása a szüleihez. Mert náluk lesz a legnagyobb biztonságban - tette hozzá elmerengve, majd megrázta a magát. - Irány a Föld, Mr. Sulu! Kirk kilép.

Miután bontotta a csatornát, felsóhajtott. Hosszú és rögös út áll előttük, ami arra fogja késztetni őt is, hogy újraértékeljen bizonyos dolgokat a Föderációval kapcsolatban. 

 - Helyes döntést hozott - jegyezte meg Spock. 

 - Úgy érzem, az admirális meggyőzése volt a legkisebb része a küldetésnek. 

 - Nehéz fába vágtuk a fejszénket, Jim. - Az iowai egyetértően bólintott. - De ez a legénység bármire képes. 

 - Csak nem egy buzdító beszéd van kialakulóban?

 - A legjobbtól tanultam - csillant fel egy különleges fény Spock szemében, amit az évek során Kirk már sikeresen dekódolt: az első tisztje mosolyog. 

 - Vajon Bones-ék mire jutottak?

8

 - Később találkozunk, drága doktorom - köszönt el T’Ra már a liftben, egy gyors csókot követően. 

A Nyolcas Űrállomásról szerzett holoprogram abban is újdonságnak számított Föderáció-szerte, hogy az adott beállításokhoz mérten a díszletekhez hasonlóan az öltözékek is a program részét képezték. Ennélfogva, abban a pillanatban, amint kiléptek a helyiségből, az álcázók trükkjeihez hasonlatosan, egy pillanatra ezüstösen cikázott a ruhájuk, majd a következő másodpercben már ugyanazt viselték, mint amiben beléptek a fedélzetre. Ez T’Ra esetében egy halványlila overált, McCoy-nál pedig a kék egyenruháját jelentette. 

Miután Leonard mögött becsukódott a liftajtó, T’Ra sóhajtva háttal nekidőlt a falnak, úgy adta meg az úticélt:

 - A vendégszállásokhoz, kérlek.