Odaát 1. rész

Szavak:

pata; szerződés; szempillaspirál; nyugdíjas; megleckéztetni

Történet:

„A Pokol Királya utódját keresi!

Legfőbb elvárások:

• szerződések kötésében való jártasság
• kiváló kapcsolatteremtő- és kommunikációs készség

Előny: néhány évszázados gyakorlat keresztúti démonként

Jelentkezni a job@kingofhell.com e-mail címen lehet fényképes önéletrajzzal valamint motivációs levéllel.”

   Dean már a hirdetés első szavainál felhorkant. Még, hogy Crowley, mint nyugdíjas! Még, hogy ebben a texasi kisvárosban, a helyi újságban hirdet!

   Pedig már az ébredése is teljesen abszurd volt. Szapora paták hangja ragadta ki őt az álmából, miből így csupán egy ragyogó, kék szempár kutató pillantása maradt meg az emlékezetében. Jobban belegondolva ezek az angyali szemek voltak az egyetlen ésszerűek ebben a napban. Samet hiába szólogatta, egyik oldaláról a másikra fordult át, s békésen tovább aludt. Szokatlanul békésen, merengett el magában Dean.

   Az éhség, a kíváncsiság és egyre csak növekvő frusztráltsága azonban hamarosan ebbe a fából készült házikóba csalogatták, ahol, miután kikérte a szokatlan öltözetű pultos lánytól a minden reményei szerint nem – szokatlan- hamburgerét, megakadt a szeme ezen a szokatlan újsághirdetésen.

 - Dean? Dean Winchester? - hallotta meg a háta mögül a halk női hangot.

Az új ismeretségekkel először mindig bizalmatlan vadász összébb húzta a szemöldökét, miközben alaposan végigmustrálta a hosszú, hullámos, vörös hajú asszonyt. Sötétzöld szemeit sűrű, valószínűleg szempillaspirállal tovább dúsított szempillák szegélyezték. Ennek ellenére a tekintete nyílt volt, bár kissé bizonytalan.

 - Attól függ, ki kérdezi - felelte végül a férfi. Az asszony zavara nem hagyott alább egy percre sem, talán ezért döntött úgy, hogy minimálisra fogja a látogatása idejét.

 - Meg mondta, hogy fordulhatok nyugodtan hozzád.

Közös ismerősük említésével Dean érezte, ahogy megugrik a gyomrában az ideg. Évekkel ezelőtt hallotta először Meg nevét, azonban mind a mai napig képtelen volt eldönteni, bízhat e benne. Talán ez az asszony nem a legalkalmasabb démon nevét vetette fel neki.

Már épp reagált volna, mikor a pultos leányzó letette elé a kért hamburgert, majd szolidan kihátrált a beszélgetésből.

Dean épp szóvá tette volna iménti gondolatait, mikor az asszony szemei egy pillanatra éjfeketévé váltak.

 - Kérlek, Dean, segítened kell! - könyörgött.

A férfi csak hüledezett. Ez valóban egy szokatlan nap. Egy démon, aki nem az életéért könyörög neki, hanem a segítségéért. Puszta kíváncsiságból nem szakította félbe a beszélgetést, miközben gondolatban már felmérte a helyzetet és megtervezte a démonasszony bizonyára hosszú életének utolsó perceit. Milyen jó, hogy Ruby kését megtartották!

 - Meg szerint, csakis te segíthetsz rajtam.

 - Bocsi, de nem érdekel! - vont vállat Dean, majd felkapva a hamburgerét, az ajtó felé sandított.

 - Nem értettél meg, Dean - szólt utána az asszony. - Én hoztalak ide. Ebbe a furcsa világba, ahol Sam képes délig aludni, ahol a démonok királya a helyi újság címoldalán hirdet... - kapkodva az újságért nyúlt és Crowley hirdetését Dean felé tartva folytatta: - És hidd el, nem kérek olyasmit, amit magadtól nem tennél meg szíves örömest.

 - Mit akarsz? - tette fel a kérdést Dean, amire, ezt bizton érezte, az évszázadok óta eltökélt válasz még hosszú percekig ott zsongott a füleiben:

 - Meg akarom leckéztetni a Pokol Királyát.

Vége az első résznek...

2. rész: http://sunny-donnelly.blog.hu/2015/10/27/5szo1tortenet_odaat2