Frog of the Dance - Mágikus Négylevelű

Szavak: 

Zohorál, csók, sportpropaganda, páternoszter, idő

Történet

  A Brekegő páternosztere szolidan lassított a főbéka irodája előtt, így biztosítva biztonságos kiszállást az idősebb Cammogi Békucinak. Az íróasztalán egy lezárt boríték várta, a rajta lévő kerek betűk szigorúan meghagyták, hogy csakis ő nyithatja ki. Átfutott néhány gondolat a fejében a levél tárgyáról, ám legijesztőbb rémálmaiban sem jutott volna arra a következtetésre, ami a következő percektől nemcsak az ő, hanem az egész Brekegő, és idővel az teljes mocsár életére beláthatatlan következményekkel jár...

- Békuci úr! Arra gondoltam, most, hogy az ifjú Cammogi kibővítette a tanári körét azzal a csinos kis békalánnyal, meghívhatnánk őket a Sportpropaganda rovatba. -

Butuska az elmúlt időszakban sokat fejlődött, tanult és okosodott, megismerte mind a Brekegő működését, mind a mocsárlakók életét; ezáltal bátrabban mert kezdeményezni beszélgetéseket is, mostanra pedig már lubickolt az ötletekben.

- Ne most, Butuska! - a főnök úgy viharzott ki az irodából, mintha puskából lőtték volna ki. Néhány lépés után egy pillanatra elmerengett: lassan ideje lenne más nevet találniuk Butuskának...

- Fiam! - kapkodott levegőért, mikor végre rálelt a tánctanárra a Kurutty Bátyó Lépései legnagyobb tükrös termében - Tulipán társaságában. Zaklatott lelkiállapotából adódóan nem tűnt fel neki a miatta meghiúsult csók kettejük között. - Beszélnünk kell! - az ellentmondást nem tűrő hang visszarepítette Cammogit az oktatói pályafutása előtti időkbe.

- Hallgatlak.

- Ne itt! Inkább gyere velem! - azzal megragadta a karját és maga után vonszolta egészen a Vaskarika pavilonján túlra. Mivel láthatóan számára mindegy volt, Tulipán velük tart-e, vagy sem, a békalány is megszaporázta a lépteit, hogy tartani tudja az idősebb Békuci által diktált tempót.

- Hová megyünk, Apa? - faggatta Cammogi, de választ nem kapott rá egészen addig, míg meg nem álltak egy girbegurba szikla mellett. A Brekegő főnöke tenyerét széttárt ujjakkal a kövekre helyezte, ami az érintésétől elmozdult, feltárva előttük egy rejtekhelyet.

- Mi ez a hely? - kérdezte Tulipán.

- Ez itt, hölgyem, a mocsárban fellelhető összes varázslat szülőhelye. Itt őrizzük a Mágikus Négylevelűt. Legalábbis... itt őriztük.

Cammogi közelebb lépett a rejtekhelyhez; tiszta szívéből kívánta, az apja mondata nem azt akarta jelenteni, amitől félt. A látványban nem lelt megnyugvásra. A Mágikus Négylevelű eltűnt!

- Ki tehetett ilyen szörnyűséget? - Cammogi arcán egyszerre volt jelen az undor, a gyász és a harag, szavaiban azonban a végtelen szomorúság minden korábbi gondolatát maga mögé utasította. Tulipán nem látta még ilyennek, de talán még az apja sem.

- Zohorál, a Varangyföldről. - adta meg az egyenes választ az idősebb Békuci, átnyújtva fiának a fenyegető levelet.

- Ezért még megfizet! - jelentette ki Cammogi. - Erre megesküszöm. - azzal a végtelen szomorúságot legyűrte benne a düh.