The End 2. rész

  A vadász nagyon sokáig aludhatott. Mire felébredt, a motel és környéke teljesen megváltozott. Olyanná vált, akár egy háborús övezet. Egyetlen ember sem lézengett az utcán, az a néhány jármű pedig a felismerhetetlenségig összetörve. Mi történhetett itt? Tanakodás közben egyre távolabb került a Century Hoteltól  Összeszorult a gyomra és gombóc keletkezett a torkában, amit egy sikátor falára firkált graffiti látványa csak fokozott: CROATION. A vírus, amivel már találkoztak évekkel ezelőtt, s amire nincs ellenszer... Ez pedig semmi jóval nem kecsegtetett Kansas City lakóinak.

  Az utcán esteledett rá. Tisztában volt vele, nem maradhat odakint, védtelenül semmiképp. Cast hívta, először mobilon, majd eszébe jutott, amit előző este mondott neki: bizonyára lemerült a telefonja, azért nem tudja őt elérni. De hogy még az a híres különleges kötelékük is pont ilyenkor hagyja őt cserben! Dean rendkívül pechesnek érezte magát. Egy roncsterephez érve megfogalmazódott benne egy terv: autót szerez magának, és irány Bobby! Ő biztosan tudja, mi folyik itt. Elszántságában még a drótkerítés sem akadályozta meg. Azonban az, amit rajta látott, felülmúlta minden eddigi elképzelését, ugyanakkor meg is magyarázta az egy éjszaka alatt bekövetkezett változást: 2014-ben járt! Öt éve ugrott előre az időben, s minden erejével azon volt, el ne keserítse a tény: Bobbyt legutóbb még tolókocsiban tudták. És ha ezek a szörnyek rátaláltak már...

Pesszimista gondolatait elűzendőn úgy döntött, bekapcsolja a rádiót, ám csak sistergést hallgathatott.

 - Ez sose jó jel! - dünnyögte fennhangon.

Kopaszodó, idős, jólszituált férfi jelent meg mellette a kocsiban, olyan váratlanul, ahogyan Castiel szokott felbukkanni. Ám ezúttal nem az az angyal tette tiszteletét Dean előtt, akire a vadász annyira vágyott. Nem. Ezúttal Zakariás érdes hangja lopakodott be a fülein át a gondolataiba.

 - A Croaton vírus elérte Ausztráliát - jelentette ki Zakariás vontatottan, mintha ezt a beszélgetést már lezongorázták volna néhányszor, és unta volna mindig ugyanazokat a szavakat ismételgetni.

 - Éreztem, hogy benne vagy a Vissza-a-jövőbe -buliban - jegyezte meg Dean, egy pillanatra oldalra pillantva, ahol az angyal továbbra is higgadtan (vagy higgadtnak tűnve) lapozgatta a (minden bizonnyal) legfrissebb újságot; olykor-olykor felolvasva néhány cikk címét.

A következő percekben Dean rövid összefoglalót kaphatott a számára kiesett öt esztendő eseményeiből. Továbbá megtudta, Zakariás a motel előtti hittérítő segítségével talált rá. Valamint azt, mindaz, amit a következő három napban tapasztal, megtörténik, amennyiben továbbra sem fogadja el magát Mihály arkangyal porhüvelyeként. Zakariás a fejébe vette, hogy megtöri őt, és elég makacs lehet, ha ettől az időutazósditól sem riad vissza.

Az eldőlt kerekesszék háttámláján egy lyuk éktelenkedett: átlőtték. Bobby sehol. Dean a legrosszabbtól tartott. Rövid kutatás során egy fényképre bukkant. Néhány fegyveres férfi nézett farkasszemet a fényképezőgéppel. A kép jobb oldalán egy újabb nyom, amiből kiindulhatott: „Chitaqua tábor” –mondta ki hangosan, majd remegő ujjakkal megsimogatta a közvetlen a felirat mellett álló alakot.

Castiel...

Bobby házában nem volt már maradása. Felkerekedett hát, hogy megtalálja a tábort és az Ő angyalát. Hitt benne, Cas tud megoldást találni a problémájára, még ha ez a Cas nem is az a Cas, akivel előző este telefonon beszélt.

Leszállt az éj, mire megtalálta a tábort. Szíve a torkában dobogott izgalmában, mialatt lassan és halkan átsurrant a kerítésen. Még ezek között a nehéz látási viszonyok között, s dacára az elmúlt esztendőknek is megismerte imádott kocsiját.

 - Jaj, ne, kicsim, mit műveltek veled? - szörnyülködött.

A közeledő lépteket így csak az utolsó utáni pillanatban hallhatta. Valaki leütötte, mielőtt egyet pislanthatott volna. Valaki, aki szakasztott úgy nézett ki, ahogyan ő. A jövőbeli Dean Winchester.

Rövid eszmefuttatás a helyzet abszurditásáról, valamint jövőbeli önmaga bilincseitől való megszabadulás, s a vadász, Dean Winchester, a férfi a múltból, bizonytalan léptekkel indult el megkeresni az Ő angyalát. A jövőbeli Chuck igazította őt útba egy lakájos fakuckó felé biccentve.

 - Bocsánat, hölgyek, beszélnem kell Nagy Vezetőnkkel egy percre - bár az őt körülvevő és szavain csüngő lányokhoz beszélt, mégis, mindeközben Deanre kacsintott a jövőbeli Castiel, aki sem magabiztos mondataiban, sem pedig külsőségeiben (különös tekintettel az elmúlt esztendőkben növesztett szakállára) nem hasonlított arra az angyalra, akire a vadász emlékezett. Az a Cas sosem említene orgiát, holott Dean meg mert volna esküdni rá, a szó jelentésével tökéletesen tisztában van - még ha csak elméleti síkon is.

Az idősebb Winchester fivér leplezetlen meghökkenéssel fogadta a jövőbeli Castiel szavait. Ő pedig, abban a pillanatban, hogy kettesben maradtak, őszintébb lett hozzá, mint valaha. Mind mondandójában, mind tetteiben.

 - Te... nem te vagy, nem a mostani Te - jelentette ki végül. Dean alig hallhatóan fellélegzett: legalább Cas előtt nem kell színlelnie. Chuck előtt sem volt egyszerű, holott őt voltaképpen csak felületesen ismerte.

Miután a jövőbeli angyal a kérdésére, miszerint melyik évből jött az előtte álló Dean, megkapta a választ, megfontoltan a kunyhó ajtajához lépett, majd bezárta azt, elrejtve magukat a külvilág elől.

 - Ezek szerint még most sem tudják? - kapkodott levegő után Dean, de Cas két csók közt csendre intette.