Szavak:

kukoricamorzsolás, üdvös, szívmelengető, szerelemgyerek, mikrofon

Történet:

 - A kukoricamorzsolás üdvös tevékenységének kedvező időjárás várható a hét második felében - hallatszott Anka béka csilingelős hangja élőben a Brekegő stúdiójából, ami a mikrofon és a levelibékákra olyannyira jellemző precíz hangtechnika segítségével a mocsár minden egyes házikójába eljutott. Szívmelengető volt hallgatnia Békuci néninek is otthoni ténykedése közben.

A Nő a házuk előtt állt és az egyre távolodó hajót figyelte. A kertből levendulák illatát fújta felé a hűvös szél, könnyeket csalva a szemébe. Együtt ültették őket, mielőtt hírét vették a háborúnak. A Férfinek végül el kellett mennie, hogy idegen földön harcoljon idegen elvekért, a Nő pedig maradt az otthonukban, a Smaragd-szigeten, körülvéve emlékekkel, amik örök időkre a Férfihoz kötötték. Kezét a hasán nyugtatta; még most is érezte az Ő simogatását. „Gyere vissza hozzánk épségben!”- suttogta újra a levendula illatú szélbe, ami belekapott a hajó vitorlájába. „Mi mindig egy család leszünk” – ismételgette szüntelen hol magában, hol fennhangon, párás tekintettel.

(2024. május 10.)

(a kép innen van)

Mi a közös a törpék számában, a mesebeli sárkányok fejében és az együttélésünk éveiben? Elmesélem.
Egy téli reggelen (nyolc óra hét perckor, egy kivételesen pontosan érkezett vonatról) leszállt a Nyugati pályaudvaron és egy szál rózsával elindult felém. Mosolygott. Én is mosolyogtam.
Három hónappal később hozzám költözött. Ennek már több, mint hét éve.
Hetedik esztendeje szeretem. Az a kétezer-tizenHÉT február huszonötödike (számmisztikára fogékonyak figyelmébe ajánlva: a kettőnek és az ötnek az összege szintén hét) örökre megváltoztatta az életemet.
Azt mondják, a hetedik év vízválasztó. Meg, hogy a hét már gombócból is sok. Gombócból talán így van. De Belőle nem! Szeretlek, Férjem!

(2024. július 3.) 

(a kép innen van)

Szavak:

garázs, szigetlakó, tálca, buddhizmus, dicsőség

Történet: 

  Szilárdka, a szurikáta még soha életében nem látott ennyi kacatot egy helyen. A valaha valószínűleg garázsként funkcionáló helyiség mára valódi lerakattá vált. A napfény alig szűrődött be azon a kis lyukon, amin az imént Mosó Marcival együtt átpréselték magukat. Egy Csillagnak úgy tűnik, sokkal kisebb hely is elég a közlekedésre, mint nekik, gondolta. Vagy talán olyan rég nem hagyta már el ezt a rejtekhelyet? 

A szurikáta figyelmét éppen egy ütött-kopott tálca kötötte le, amikor Marci hangja kirángatta őt a filozofálgatásából.

 - Csillag! Tudom, hogy itt vagy! Bújj elő, kérlek! Beszélgessünk!

Az egyetlen visszhang a szurikáta füleiben volt, ahogy újra és újra lejátszotta magában - akár egy régi lejátszón - a mosómedve egyszerre kedves, mégis határozott hangját. 

 - Talán még sincs itt - suttogta maga elé Szilárdka. 

A szeretetem az elmúlt időszakban egyre intenzívebb Iránta, kitölti a gondolataimat ébredéstől elalvásig. Álmodtam is már róla, ebben egészen biztos vagyok, még ha nem is emlékszem a részletekre. Csak az érzés maradt meg, ami átjárt a közelségére. Amikor egyszerre szeretnél messzire futni saját magad elől és csetlő-botló gyermekként a közelébe kerülni, megérinteni a bőrét, vagy akár csak a tógája szegélyét. Úgy álmodozni a találkozásról, ami – pontosan tudom – sohasem válhat valóra, úgy tanulni az anyanyelvén, hogy tisztában vagyok vele, soha nem szólhatok Hozzá, beteljesületlen élmények egész sorát hozza magával. Mégis megteszem. Mert még a nevét is jólesik leírnom: Caivs Ivlivs Caesar.

(2024. március 30.)

  Itt találhatjátok majd meg azoknak a (többnyire száz szavas) szösszeneteknek a linkjét, amiket az "Angyalszárny írói csoport - A te álmod, a mi célunk" Facebook csoportban kapott szavak ihlettek.   

A következő hónapokban (júliustól a Megírva a csillagokban II. részének kezdetét jelentő november 4-ig) havonta jelentkezem ezekkel a rövid írásokkal. Fontosnak tartom még "elmondani", hogy ezek nem egy folytatásos történet összekapcsolódó részei, hanem különálló egészek. 

Az első ilyen írásom a Vallomás címet viseli, a #húsvétijáték keretein belül kaptam a SZERETET szót. 2024. július 13-tól olvashatjátok majd. Július 21-én pedig a #számosztó játék HETES számról szóló vallomásomat olvashatjátok. 

A másodikat a LEVENDULA ihlette, ezt 2024. augusztus 13-tól találjátok meg.2024. augusztus 22-én (Habsburg Rudolf koronaherceg születésnapját követő napon) pedig a NAPERNYŐ lesz a központi szó. 

A harmadik némileg ismerősebb lehet azoknak, akik olvasták a Megírva a csillagokban I. részét. Ennek a szava a NAPSUGÁR volt (nem egoizmus, tényleg ezt a szót kaptam! :) ) Feltöltési ideje: 2024. szeptember 13. A szeptemberi másik száz szavas novellát (Kulcs nélkül, avagy, akinek nem a fejében... címmel) pedig 2024. szeptember 16-tól olvashatjátok. 

A negyediket (és egyelőre utolsót) 2024. október 13-ától teszem elérhetővé TITOK címmel. 

A köztes időkben pedig a már megszokott Öt szó, egy történet mesék is folytatódnak: megtudhatjátok, miként alakul Szilárdka, a szurikáta & Mosó Marci meséje, milyen kibúvót talált magának Cammogi Békuci, hogy anélkül tájékoztassa barátját, hogy meg kellene szegnie az apjának tett ígéretét; valamint visszatér a blogra egy régi, kedves ismerős is a világ legmókásabb szúnyogja, Rim személyében.

8

Az állomás mesterséges hajnala a legtöbb lakónak most is új lehetőségekkel kecsegtetett. Ki lelkesen, a saját erejéből, mások segítséggel, kevésbé lendületesen kezdték meg mindennapi teendőiket. A hatos szinten már pirkadatkor megkezdődött a jövés-menés, a ritmusosan koppanó csizmák zaja olykor az első kabin ajtaján túlra is beszűrődtek. 

7

Habár Leonard McCoy, az Enterprise orvosi főtisztje a legkevésbé volt híres a buzdító beszédeiről a Flottánál, a vörös vulkánit rávette a ceremónián való részvételre. Kéz a kézben érkeztek a fogadóterembe. Az ajtóval szemközti emelvényen Mr. Jules állt, az összegyűltek figyelmét kérte éppen, a jobbján Pola, balján pedig James T. Kirk kapitány. 

 - Köszönöm, hogy eljöttek - kezdte ünnepi fennköltséggel az állomásfőnök, ami McCoyt akaratlanul is előző kapitányára, Christopher Pike admirálisra emlékeztette. Külön köszöntöm James Tiberius Kirk kapitányt a Bolygók Egyesült Föderációjának képviseletében, valamint Polát a Vulkáni Titkos Rendőrségtől. Hálásak vagyunk az együttműködésükért, kiváló tisztjeikért, amiért segítették az állomás biztonsági főnökének, Kevalnak a munkáját - biccentett a Pola melletti egyenes hátú andoriaira, aki a vulkáni nőhöz hasonlóan mosolytalan arccal vette tudomásul a szavait. - Ezt az összejövetelt a hála jegyében szerveztük. 

6

Leonard számára a következő két nap maga volt a kínzó gyötrelem. Világéletében gyűlölte a tétlenkedést, s mivel a kórház lassacskán teljes személyzetét az őrületbe kergette kéretlen tanácsaival, néhány órával a tervezettnél korábban saját felelősségére, és a kórházi személyzet megnyugtatására, szabadították fel a kórtermét. Előző nap T’Rával úgy beszélték meg, hogy délután négy órakor találkoznak a főszinten a szökőkútnál.

T’Ra pontosan érkezett a randevúra, Leonard helyett azonban egy ismerős kislány lépett oda hozzá.

5 

Földi énekesmadarak hangszimulációja ébresztette fel Leonardot másnap reggel. Fáradt, ugyanakkor megkönnyebbült mosoly terült szét az arcán a vörös vulkáni nagy, érdeklődő szemeinek látványára. Az a Finagle végzete koktél színű élénkzöld szempár, ami már az első találkozásukkor rabul ejtette, most némi feszültséggel fagyasztotta a szót Leonard ajkaira. Percekig nem szólalt meg egyikük sem. 

 - Hogy érzed magad? - kérdezte T’Ra, miközben képtelen volt higgadt maradni. Remegő kezeit a háta mögött összekulcsolta. Igyekezett állni Leonard pillantását. 

 - Most már sokkal jobban. Köszönöm - s valóban hála tükröződött a szemeiből, ami T’Ra lelkifurdalását csak növelte. A nyugalom magára erőltetése, miközben érzelmi vihar dúlt a lelkében, mindig is a gyenge pontja volt a természetének, s ez most is hátrányára vált.