A kilátóernyőre tekintve Pavel Chekov zászlós mintha ugyanazokat a csillagokat látta volna újra és újra. Az eseménytelenség mindig is jobban feszélyezte, mint egy kihívásokkal teli csatározás a klingonokkal, vagy a Semleges Zónát megsértő romulánokkal. Nagyon vissza kellett fognia az időről-időre…

~ 4 ~    - Mit szól, parancsnok? Akkor hát megegyeztünk? 

A létfunkciók megfigyelőjének kijelzője egyenletesen csipogott a feje felett. Amikor magához tért, Christine Chapel nővér mosolyát látta meg először.   - Mi történt? - próbált felkelni, vagy legalább megmozdulni, de egyik végtagja sem engedelmeskedett. - Miért vagyok leszíjazva?

~ 3 ~   Másodszorra gyalogolt keresztül a vízfüggönyön, s bár pontosan tisztában volt vele, mit illetve kit talál majd a túlsó oldalán, Jonathan Archer szíve mégis éppúgy zakatolt a mellkasában, mint első alkalommal.  Mintha ezen a helyen megállt volna az idő: a békák ugyanazt a békés dallamot…

 Még félálomban T’Ra a hátáról a hasára fordult át, arra számítva, hogy így Leonard karjai közt ébredhet fel. A férfi azonban nem volt ott.   - Lenny… - hangja erőtlenül és rekedten visszhangzott a kabin kongó ürességében. Felült az ágyban és körbetekintett. Vulkáni látásának hála nem tartotta…

~ 2 ~   Jon a kettes komppal, míg Hoshi az egyessel tért vissza az Enterprise-ra. Egyikük sem szólt egy szót sem az út során, ám mivel külön utaztak, ez nem tűnt fel senkinek. Malcolm viszont igyekezett kiverni a fejéből azt, amit látni vélt: az élénk szivárványt, benne a kapitánnyal és Hoshival.…

 - Jim! Az, hogy Morrison támadta és sebesítette meg halálosan az admirálist... egyáltalán nem logikus.   - Hogy érted?  - Habár én nem értem teljesen az emberi érzelmeket, de Morrison ugyebár szerelmes volt Tessa Narrath-ba. - Kirk elmerengve bólintott, Spock pedig folytatta: - Narrath admirális…

~ 1 ~    Jonathan Archer a kapitányi étkezőben feszengve fészkelődött a székén. Egy röpke pillanatra megfogalmazódott benne a gondolat, talán mégsem volt jó ötlet, ahogy Reed hadnagy fogalmazott korábban, “bratyiznia” a legénységgel; de aztán hamar eloszlatta a kétségeit. Ezek a közösen…

 - Elkésett, doktor - jegyezte meg szenvtelenül Spock, mikor Leonard végre bekanyarodott a transzporter állomásra, és szótlanul - csupán szemöldöke rosszalló magasba emelésével reagálva a hallottakra - az emelvényre lépett, a kapitány jobb oldalára. Jim futó pillantást vetett barátjára, aki a…

  Az orvosi részleg vezetője tanácstalanul állt Narrath admirális holtteste felett. Az életben tartó rendszerek néhány perce még ritmusosan pittyegtek, képzeletben továbbra is hallotta őket.  Csalódott: a műszereiben, önnön tudásában egyaránt. Dühét igyekezett visszafojtani, amennyire csak bírta. A…