Mindeközben egy párhuzamos univerzumban…
Archer kapitány a készenléti kabin ablakánál állt és a néhány perce befutott jelentésen tűnődött. Az elsőt egész egyszerűen abszurdnak, a másodikat szimpla félreértésnek titulálta, de ez a harmadik felülbírálta az előzőekhez való hozzáállását. A legénység megbízható tagjainak egybehangzó vallomása kötötte meg jelképesen Jonathan kezét, emlékeztetve őt a Csillagflotta írott és íratlan szabályaira. Egy gondterhelt, mély sóhaj szakadt fel a tüdejéből, amikor meghallotta az ajtó csengőjének jellegzetes hangját.
- Szabad! -
Tudta, hamarosan a kapitányi teendők közül az egyik legkellemetlenebb kötelességének kell eleget tennie. Az ilyen alkalmakkor azt kívánta, bárcsak ne ő lenne a hajó első embere, bárcsak ne kellene felsőbbrendűséget mutatnia most a zászlóssal szemben, bárcsak kiderülne, hogy minden jelentés csak valamiféle ízetlen tréfa része, bárcsak…