Dean egy üveg whiskey-vel ment ki a friss levegőre. Végül halkan imádkozni kezdett. Maga sem tudta kihez szóltak a szavai. Istenhez? Talán már nem is létezik. Mihályhoz? Abszurd lenne kérnie tőle bármit is azzal a tudattal, hogy úgysem fogja elfogadni magát a porhüvelyeként. Vagy talán a felé…

 - Rád - szólalt meg váratlanul Dean. Hamar megszokta ezt a „láthatatlan dolgot”, így amikor egy fiatal pár közvetlen mellettük nevetve szaladt a vízbe, már meg sem rezzent az arca.  - Hogy mondod? - kérdezett vissza Castiel, mintha nem értette volna a szót.

~ 1 ~  - Mire van szükségetek? - A kérdés még a vásárolgatás közben is végigkísérte Dean gondolatait. Olykor kifejezetten ijesztő volt számára végignéznie ilyenkor Castielen. Annyira... magabiztosan, hitelesen játssza a szerepét. Mintha egy teljesen másik ember, vagyis angyal lenne, mint akivel…